Az utolsó vacsora

Még süvölt a deres szél,
arcába vág - így beszél,
közelebb nyitott kapu táncol,
hívogatja a megrakott jászol.
 
Odalép nesztelen,
fejében áttetsző sejtelem,
az étel édes, mint a méz,
párát lehel, körbenéz.
 
A parasztházon omló kémény,
furcsa tán, a szellő is belekap a végén,
hirtelen dőlő fal, s cserepek űzik el messze - valahova,
számára ez volt az utolsó vacsora.

Értékes Attila, 2011. szeptember

megadott szavakból: jászol, áttetsző, tánc, kapu, méz, lehel, süvölt, cserép, nesztelen