A jelenkor tükrében

A jelenkor tükrében 

Hátradőlnek, nélkülöznek, 

kardfoga van az időnek. 

(Dermedt arcú Hold a reggel, 

fonnyadt barack kél felettem.) 

Csúf a szépség, szép a csúfság, 

gyöngyként gurul a hazugság. 

Gond hull gondra, kitelt redő,

megbosszulni sarjad erő.

Visznek, csalnak csalfa árnyak, 

arcot ne fogjon a bánat. 

Hánykolódom, nélkülözlek,

kardfoga van az időnek.

(Lekonyult Nap a délután, 

hervadt rózsa lóg homlokán.) 

Eszembe jutsz, kiölnélek,

magamból úgy kilöknélek.

Lomb hull lombra, kitelt erő,

megbosszulni sarjad redő.

Megyek, megyek még utánad,

ne ismerjen meg a bánat.