Quake blogja

Fütyölik a madarak:

Rólam mindig hallanak.

Egy kis rosszat, egy kis jót,

Egy kis pletykának valót.

Amit tovább csacsoghat

A csicsergő kis csapat.

S majd ha jő az alkonyat,

Elnyugszanak egy perc alatt...

Sebesen szállt, csak úgy repült a Mikulás szánja,
hogy felénk is járt és sietett a fene se bánja.
Hozott diót, mogyorót, a szánk maradt csak tátva,
a fagy mellett szeretetet csempészett e tájra.

Azt kívánom én Tenéked: egész évben lássad,
szeretetre, emberségre nem csak egy nap vágynak!
Ki szívből és szeretve ad, - hacsak pár jó szót is -,
megáldja az Ég amikor rá szakad a hó is.

Nem látott és képzelt kezek nyúlnak Ő utána,
nem veszik ki sohasem a Szeretet Szikrája!
Őrizzük hát jól magunkban, hisz olyan jó kapni,
S százszor felemelőbb érzés: önzetlenül adni!

Ne vegye el kedvünk mikor "nem kapunk cserébe",
mert aki így tesz, az Áldást nem önzetlen mérte...
Nem érti miért kerüli az Isteni Áldás?
Szívét érő hullámokból nem érez csak fázást...

Tudom, Te nem vagy ilyen, hát elő a sok jó szót,
mely visszatér mindig Hozzád, akármilyen rég volt!
Sokkal jobban melegít majd, mint ezernyi kályha!
Ily örömmel boldogságnak nem akadhat párja!

Hát terítsd, ontsad mosolyodat a gyarló világra,
uralkodjék újra benne a Szeretet Lángja!!!