Quake blogja

Azt mondották nékem: most már vidám verset írjak,
szontyolodott, borús lelket vidámságra bírjak.
Nagyon vidám sorokra még nem áll rá a tollam,
nem mosoly fakasztó miket kigondoltam.

Úgy határoztam én ezért egyelőre,
oldja meg e gondot inkább néhány deci lőre.
Viruljon a kedvünk végre, nyomassuk a mókát,
simogassunk minden egyes felbukkanó rókát!

Nótaszó csendüljön, járja a vidéket,
valóra vált álmok sorai köszöntsenek Téged!
Ha e pár sor mégis Téged itt hidegen hagyott,
az csak azért lehetséges, mert odakint fagyott.

Varázsold elő hát újra drága kis kupicád!
Döntögesd! Látod lassan átmelegszik kis pi'cád...
Eltűnnek a gondok lassan és velük a ráncok,
kis ideig nem béklyózzák a szívedet láncok.

Sajnos múlik ez a kis jó mikor jön a hajnal,
s Rád mosolyog tükörképed fáradt, nyűgös arccal...