Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
SZILÁGYI DOMOKOS: EMELETEK (1967) - részlet
Paga• 2016. február 10. 21:06
T.S. Eliot verséhez (Hamvazószerda) asszociálva, belekapaszkodva egy szóba: Emeletek. A III. részben: "Az első fordulón, föl a második emeletre..."
Ezt így írja le Szilágyi Domokos (Emeletek, avagy a láz enciklopédiája,(Harminckét sor a boldogságról)):
"Emeletről emeletre bukdácsol az ember, s megpihen egy-egy lépcsőfordulón. Sóhaja vers, indulata magasság; sóhaja mélység, indulata költemény. S megyünk, megyünk, meg-megszökkenve vagy bukdácsolva, hétrét kiegyenesedvén s derékfájással, magas vérnyomással, bokasüllyedéssel fizetve meg az árát, hogy nem négykézláb járunk. S öregszünk, születnek új halottaink. Nincs vége, sosincsen a pörnek. Fiaink, unokáink mind több panaszt s mind több reményt örökölnek. Ugyancsak egy ismeretlen XX. sz.-i költőnél olvasom e négy sort:
Szégyen a szó, ha nem vigasz,
szégyen a vers, ha nem igaz;
igaz vagyok, s szégyentelen,
akárcsak a történelem."
Vajon mi elmondhatjuk-e ugyanezt magunkról a XXI. században ?