Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagyapám és a lottó
Paga• 2016. január 31. 23:37
Nagyapám 1999. január 31-én hunyt el, példaképem sok tekintetben, és a lottóhoz, a szerencséhez való kötődése olyan titokzatos volt, hogy halála után 17 évvel sem tudom még mindig felfogni, megérteni. Ezt az emlékezést 1999. február 6-án írtam. Most változatlan formában teszem közzé.
Nagyapám és a lottó
Mióta az eszemet tudom, mindig lottózott. De totótippjei is voltak, viszont azokat is variálta, igazán nem érdekelte a sport. Mesélte: mikor kórházban volt (a házunk építése közben egy teherautó rátolatott a bal kezére, és ezért kellett műteni), egy futballista feküdt mellette, és töltötte a totószelvényét. Mondta neki, hogy töltse ki csupa 1-esre. De amaz csak nem hallgatott rá. Lássatok csudát, azon a héten zsinórban 1-es jött ki! Mivel neki nem volt szelvénye, együtt sajnálkozhattak az eredményen.
Voltak állandó számai. Természetesen a 13-as szám, a születési dátumom is köztük volt. Fiatalabb koromban még hibapontos variációkat is készítettem neki. Vele is előfordult - mint annyiszor halljuk -, hogy kihagyott egy hetet, és négyese lehetett volna. Nem tudom, hogy igaz-e, mert ez már régen történt. Annyi biztos, hogy még betegen is lesétált a postára, hogy „megvegye az e hetit”. Sokat morgolódott a hagyományos szelvények megszüntetése miatt, főleg, amikor már csak Szécsényben (szomszéd város) lehetett felvenni a kisnyereményt. Mert nyereménye általában volt neki, de kéttalálatosnál nem vallott be nagyobbat. Erre utólag jöttünk rá, mikor így méltatlankodott: „Nincs szerencsém, tavaly két 3-asom is volt, most meg kettes is alig akad”.
Milyen büszke volt rám, amikor a Sorsolási Bizottság elnökeként ültem a TV-ben, vagy az „Álljon meg egy millióért” akcióval jártam az országot! Ha nem nyert, lesújtóan jegyezte meg „Már megint kiválogatták a számokat”. Hiába magyaráztam neki, hogy saját szememmel láttam a sorsológépeket, és nincs benne huncutság. A pályázatokat is nagyon szerette; főleg, ahol nyeretlen szelvényeket kellett beküldeni. Akkor mindig kiderült, milyen sokkal játszik. De ezeken soha nem nyert, utoljára még a tárgynyeremény sorsoláson nyert ötezer forintot. Ahol még szerencsés volt a keze, a kaparós sorsjegyek – sosem állta meg, hogy ne vegyen néhányat: ha nem is nyert nagyot, de pénzénél maradt.
A lottóshow indulása után egyre azt kérte, juttassam be őt oda. Nyugtatgattam, hogy nem tehetem. Bevallom: a telefonos pályázati rendszer már nem is az ő világa volt.
Megbocsátottuk neki ezt az egy szenvedélyét, hiszen világéletében dolgos parasztember volt, és családunk minden vagyonában ott van az ő keze nyoma. Mindig nekem szeretett volna nyerni "„Bátya (így hívott), ha nyerünk, neked adom, hogy vegyél szép kertes házat, meg autót belőle”. Azóta már –ha nem is nyereményből - van kertes házam és autóm, de ő már sajnos soha többé nem lottózik !
Egy hideg téli napon, másfél hónap betegeskedés után, 86 évesen hagyott itt bennünket. Fiaként szeretett, és megvárta, amíg elbúcsúzhattunk egymástól. Temetésén a számmisztikát is felidéztem: január 31-én hunyt el, és kedden 13 órakor temettük. Míg én 13-án kedden, 13 órakor születtem. A számok világa immár örökre összeköt bennünket !
Közel 52 (=4x13) évet töltött lottózással. Őrizze a lottó az Ő feledhetetlen emlékét is !
Ajánlom ezt az írást 17 éve elhunyt Drága Nagyapámnak !Paga2016. február 1. 18:53
Hát a játékgép már más világ. A lottót a "szegény ember kaszinójának" mondják, bár a lottózók legtöbben sosem jártak a kaszinók csillogó világában, és a játékgép annak a csillogásnak csak a távoli fénye. Fura a történeted: emlékezetesek azok a 4-es találatok, és nyeremények, majd az, hogy mégis abbahagytad a játékot a sokszori nyeremény ellenére. A játékgép azonnali nyerést, vagy vesztést hoz, ezért alakulhat ki szenvedélybetegség: szenvedélyes lottózóról kevésbé hallani. A kollektív játék is jó találmány lenne, de ahhoz meg kell egy kollektíva, aki tűzön-vízen át mindig játszik, ez anno, amikor még voltak gyárak, meg kollektívák, jobban ment.
Én 8 évet töltöttem a szerencsejáték világában, és tetszett. Jó volt látni a nyertes embereket, örültek a szerencséjüknek. Jó volt adni, szétosztani abból, amit az emberek önként befizettek, és nem adó formájában!
Köszönöm a hozzászólásodat!
petruchio2016. február 1. 05:35
Érdekes dolog ez. Amikor először mászott milliárd fölé az ötös nyeremény alapja és idejárt fél Európa lottózni, akkor egymást követő három héten keresztül volt négyesem. 22-33-44 ezer volt a nyeremény (volt, hogy több ezer négyes jött össze összesen egy héten). Ha akkor még egy szám jó ma nem lennék csórika. Akkor egy kocsmám is volt. A vendégek rábeszéltek, hogy csináljunk egy lottó-groupot. Addig csak heti két szelvénnyel játszottam. Öten összeálltunk és 20 szelvénnyel variációt játszottunk. Ötödik héten 625 ezres négyes. Akkorra már csak négyen maradtunk. Abból a pénzből mentünk az asszonnyal Olaszországba 1993-ban, ha jól emlékezem az évre. Nyertem nyeretlen sorjegyekkel 50 ezret nem sokára és három találatos Jokerrel egy kétszemélyes négy napos Párizsi utat, amit elcseréltem egy hét Korfui teljes ellátásos üdülésre. Ez már 1996-ban volt. Nos, azóta sem vettem egyetlen szelvényt sem, de játékgépeken anno eljátszottam a kocsmámat.
Tetszik az írásod, gratulálok.