SZERELMES VERS EGY AUTÓHOZ

Az alábbi verset az első, igazán enyémnek tartott autómhoz írtam (sötétkék Peugeot 309 SRDT), miután fájó szívvel eladtam.  Előtte volt ugyan egy LADÁ-m, de az családon belül vettük, apukámé volt egykoron. Ezt az autót én választottam, enyém lett, és az első "nyugati" autóm volt, kényelmes volt nagyon, szerettem igazán.

Kis Peugeot-mhoz               
 

 Nem voltál első, de az első igazi,

Aki  szabadnak hagyott látszani

Volt már garázsod, télen meleged,

Vigyáztam is rád, hogyha lehetett.

 

Kölcsönből kellett kifizesselek,

Hoztál is reám komoly terheket.

De félév múltán elmúlt a gondom: 

Enyém lettél hát egészen, mondom.

 

Nem áltatlak, más tetszett előbb:

Szerelmem bírta nagyobb testvéred

De megláttalak és fejem benőtt,

Enyém lettél, megkedveltelek téged.

 

Nem mondom, néha kritikus szemem

Rád nézett, és nem voltál csupa báj,

Hol profilod, hol feneked tetszett,

Sóvárogtam olykor más kocsi után.

 

Nem hagytál cserben, még ha olykor-olykor,

Dühömben a gázra vadul rátapostam,

Csikorgott kereked, sikított a váltó,

Szegénykém, szenvedtél miattam sokat.

 

Télen-nyáron társam, hosszú évekig,

Majd jött az új ház, és éltél félelemben:

Ha nem kapok kölcsönt, el kell adjalak;

Hogyan hittél volna igaz szerelmemben ?

 

Megmaradtál, de csak rövid volt örömöm:

Másnak kellettél már, nagyobb volt a szükség

És mikor a kölcsönkapott LADÁ-t is eladták,

Tudtam: ebből már nem lesz új házasság.

 

Nejem lett a gazdád, és gyermekeim,

Akik megszerettek és játszottak benned,

Sajnáltalak sokszor, milyen szemetet

Hagytak maguk után, mit észre kellett venned.

 

Javítgattalak még, és nem tudtam mikor jő

El a búcsú  perce. Féltem nehéz lesz majd

Mikor megöregszel, szép, bájos fiatal nő

Akartam hogy maradj nékem mindörökre.

 

Hű maradtál hozzám, mikor új szerető

Lépett életembe: ifjú, vonzó, bájos és drága.

Nyögtem súlya alatt, de kicsit örültem,

Hogy velem maradsz te is, nemcsak  ő.

 

A hosszú télen tiéd volt a kedves otthon,

Ő csak hétvégeken melegedhetett,

Reggelente mindig te voltál az első,

Oviba és suliba vitted a gyerekeket.

 

Eljött a tavasz, s még a féked is javult,

De az adósság csak nyomta vállamat.

Fájt, hogy ily prózai volt az indok,

Ám be kellett látnom, el  kell adjalak.

 

Drukkoltam is kicsit, hátha meg se vesznek,

Olcsón nem adlak,  s csak annak, akinek

Szemében meglátom: ő is szeretni fog,

És megbecsül úgy, mint én becsültelek.

 

Kijött a hirdetés, és felhívtak páran,

Drágállottak, vagy csak nem volt jó csere.

A vehemensebbje azonnal megnézett:

Ócsároltak is, egye meg őket a fene !

 

Bevallom: akkortájt csapott meg

A fájó elválás zúzmarás szele,

Amikor már jöttek, és megnézegettek,

De volt még egy napunk: Isten adta-e ?

 

Széppé varázsoltam minden porcikád:

Nyakig olajosan, fájdalmas kezekkel,

Vacogtam-remegtem, de lám újra csinosan

Elegánsan álltál odakinn a kertben.

 

Jött egy új ócsárló, sosem látott hibák

Röppentek szemedbe, neki nem kellettél.

Dühített a stílus, dúltam-fúltam én is:

Többé nem hirdetlek, fogadkoztam ekként.

 

De vasárnap délben csörrent a telefon,

Egy új érdeklődő  volt kíváncsi Rád.

Meséltem-meséltem, s ő csak hallgatott,

Talán már akkor érezte: imád.

 

Tétovázott kicsit, majd taxiba ült

Rendesen megnézett, tetszettél neki.

Nem nézte hibáid, csak ami jó, s szép.

Végül csak azt mondta : “megveszem”.

 

Szívem nagyot dobbant, megfájdult nagyon

Mit tegyek most,  végre itt a várva várt

Vevő, de mi lesz ó velünk, mondd , elhagysz

Régi nagy szerelmem ?

 

Nejem s gyermekeim is meglepődtek:

Nem leszel már többé kedves útitársuk.

A pénz nem nagy úr, de nagy a pénztelenség:

Így esett hogy létrejött a félt-remélt üzlet.

 

Elmentek, hogy másnap végleg elveszítsünk:

Egy napunk volt még, cukrászdába vittél

Szép voltál, mint soha, video és fénykép

Őrzi meg örökre utolsó napunk.

 

Melegen aludtál, s még utoljára,

Izzító gyertyáid tisztítottam smirglivel, kefével.

szép álmot kívántam, majd együtt felkeltünk:

s velem voltál megint, mint már réges-régen.

 

Leparkoltam, s fájón hagytalak egyedül

Tudtam többé nem leszel hű, kedves társam

S nemsokára jött ő, ki új kedvesedként

Remélem feledteti, ahogy veled most bántam.

 

Emlék vagy már csupán: fájó, kedves emlék

Könnyeket csalsz a szemembe, tudod ?

Légy boldog mással, ha már velem nem lehettél,

S tudd, sosem feledlek: mint első, igazi,

Hű szerelmemet. 

 Budapest, 1998. április 05.