Színház az élet...

Személyes
Olga75•  2020. március 9. 09:09

Újdonsült :-)

 

Sejtelmes hangok áskálódnak,

a konyha síkit rémülten,

mintha petárdák durrognának

tombol a zaj a nagy csendben.


Ennyi volt. Kész. Itt a vége.

Zihál a kávéfőző

lelkét elküldte az égbe,

már soha többé nem főz ő.


Úgy hiányzik a fekete lé,

kábán lépkedek nélküle,

nincs mese, pótolni illenék,

s egy újdonsült gép kellene.


Csak hamar az enyém lett egy,

ki fortyogva ontja a zamatot,

minden reggel bennem olvad el,

szebbé téve a borús napot.


2 hozzászólás
Olga75•  2019. november 19. 11:41

Boldogság pillangója

 

Boldogság pillangója, mint tünde fény

elillant, görcsös kezem kalitkája

mi fogolyként tartotta, tekintetét

vállamra tette s többé nem nézett vissza.

Bár gyöngéden megcirógattam volna,

de tettemnek gyávaság volt a neve,

s hibát követtem el újra meg újra 

s kerültem ugyanabba a mederbe.

Kés kezemben, s faragok olcsó rímeket,

ó, a mihasznák, szárnyatlan  angyalok,

örömöm s bánatom, mint kártyát kevertem

s te amott, vajon olvasod-e, mondd.

Nincs ínyemre ez a hallgatás, sem 

a szó, mint sebesen áradó folyó,

ám ingatag hitem nem lehet hitetlen,

hogy nekem nem járna ki vajmi kevés jó.

 

14 hozzászólás
Olga75•  2019. november 17. 12:27

Üzenet

 

Bújj csak el gyáván, és ne szólj, csitt!

Vigyázz nagyon! Mély gödröt ástam.

Mikor jössz, nem óv semmilyen hit

rózsaszirmokkal beágyaztam.


Szemedre hályogot emelek,

és bizony a vesztedre török,

nem óvnak semmilyen elemek,

mert amit adok, az már örök.

5 hozzászólás
Olga75•  2018. november 26. 10:48

Hogy mondjam el

 

Hogy mondjam el mit is érzek

ha néma lett a hangom...

hiányod mi belül éget

minden zord hajnalon.

Várom az éjt, mi hozzád repít

s álomtengerben úszom, 

tested közelsége hevít

s arcom melledbe fúrom.

Elveszünk egymás sugarában,

csillogó tükrök vagyunk

s az álom édes határában

hangtalanul eggyé válunk.

S jő konokul a gaz reggel

s elmossa dédelgetett vágyam

lelketlenül üvölti: - kelj fel

s összedönti kártyaváram.

1 hozzászólás
Olga75•  2018. november 23. 17:26

Ízét vesztett gyümölcs

 

Majszolom fának gyümölcsét,

melyet egykor magam termesztettem,

mára a zamatos ízét

hiába ízlelem, elvesztettem.


Illata is alábbhagyott

s férgektől hemzseg kocsonyás húsa,

összegörnyedt, összeaszott,

mint a gyolcsba betekert múmia.


Rózsás, hamvas, csodás bőre

az évek alatt csúnyán meghasadt,

hagytam pusztulni, én dőre

s most siratom egykori sorsomat.


Ha vigyáztam volna rája

s öntözgettem volna szívvel telve,

tán nem korhadna az árva,

nyomorultul tépett édes lelke.


Szólj hozzá!
Előző
Következő
123