Csak boldog akartam lenni

Sokszor gondolkozok rajta, hogy csak szimplán menjek-e szembe a következményekkel, és éljem meg a pillanatot, megeri-e?

Őszintén boldog akarsz lenni?  negatív hozzaték nélkül úgysem fog menni.
Mindenki korlátok között él, es elfogadjuk a legtöbben bele sem gondoltak abba milyen lehet ennelkul, 

sőt saját magunkat  plusz korlátok közé eroltetjuk bele, mert fárasztó onallon gondolkozni stb...

Nem merek szembe menni a kovetkezmenyekkel kilepni a hajtott libasorbol, de a mai nap után helyesbítek. 

Múlt időve vedlik át minden.
Nem mertem megelni a pillanatokat onfeledeten, eddig. Mindig ott volt a HA. Meg az hogy mi lesz EZUTÁN. 

Meglattalak, hívtál, egy kérés volt az egész  velem akartál lenni, elporladtak bennem a kerdesek, nem érdekeltek a kovetkezmenyek. 

Egy pillanatig sem merült fel bennem a kérdés hogy megerte-e... tudom rá a választ.