Az élet naplója

Különböző emberek szemével, az élet..Figyelem nem saját érzelmek...csupán elképzélt  személyek szintén elképzelt érzései, felfogásai..

HuHu már nagyon-nagyon régen volt itt az utolsó bejegyzés, majdnem egy hónapja, na de itt az ideje:


Egy kamasz szemével a világ, avagy egy kamasz naplójából:

Hétfő

 

Ott volt Ő! A szívem majd kiugrik a helyéből, még mindig……Na de megpróbálom az egészet elmondani: Meglepetésemre, Ő is ott volt ezen az ifjúsági találkozón. Méghozzá egy csoportba lettünk beosztva, úgyhogy egész végig rajta csüggött a tekintetem, de úgy látszik ezt többen is észrevették úgyhogy elhatározom, hogy megpróbálok nem úgy viselkedni, mint egy kisgyerek, és nem fogom olyan gyakran bámulni, csak néha-néha lopva……………….

 

Kedd

 

Nem sikerül, egyszerűen nem megy. Hiába, mintha mágnes vonzaná tekintetem. Na de lesz, ami lesz, ha nem tudok változtatni rajta, legalább a következményeit tudjam vállalni. Egy jó azért mégis van abban, hogy végig nézem, mert legalább neki is feltűnik……..Így ez egy néma vallomással is bír. Minden rosszban van valami jó. (Bár én azért jobban szeretem, ha jóba van egy kicsi rossz.)

 

Szerda

 

A szüleim csodálkoznak a legjobban, hogy miért szeretnék erre az alkalmakra járni mindenáron. Pedig eddig úgy kellet elráncigálni erre a sport összejövetelre…..Most meg tűzzel-vassal ragaszkodok hozzá. bár lehet, hogy már ők is sejtenek valamit. Nem akarom, hogy rájöjjenek, ezért inkább egy-két alkalmat mégis megpróbálok kihagyni………………….

 

Csütörtök

 

Sebaj, nem érdekel mit hisznek, egyszerűen látnom kell őt. Különben nem tudok élni. Szeretem, szeretem, szeretem!!!!!!!!

(Megpróbáltam, egy kicsit "kamaszos" hangnemben írni.........Remélem nem lett olyan rossz....Véleményeket szívesen várok.....)

Különböző emberek szemével, az élet..Figyelem nem saját érzelmek...csupán elképzélt elgondolt személyek érzései felfogásai...

Mikor leszek már végre egy önálló felnőtt?
Nem hiszem el, hogy nem dönthetek semmiről sem egyedül.
"Ezt ne tedd azt ne tedd" semmit sem lehet már szabadon tenni és nem hiszik el, hogy már nem vagyok kisgyerek.


Tegnap is bementünk az árkádba, hogy vegyünk NEKEM egy felsőt. Rögtön megtaláltam azt, ami az igazi trend és még jól is kinéző, de persze (gondolhattam volna) jött a válasz:
"Mi ez a csúfság?, Nem vagyok normális, ha ezt rád engedem húzni" és hiába magyaráztam, hogy hiszen ugyanilyen van a Dominknak is, de nem....váltig állította, hogy ilyen ócska és csúf pulóvert még soha nem látott és felejtsem el, hogy ezt bármikor is megveszi nekem.
Na puff! Ennek is lőttek. Nem bírom már idegekkel ezeket a "felnőtteket" és még ők mondják azt, hogy én vagyok elviselhetetlen.


Az egyetlen ami vigasztal, hogy a többi srácnak is ilyenek a szüleik,
de ha már úgy szóba került ez az árkád téma, volt annak folytatása is........
Mert miután visszadobta a választott pulóvert, elráncigált egy olyan kardigán részlegre, ahol kb. 
a divat hírét sem hallották. Szerintem az őskorban hordtak olyat az emberek. (Amikor a szüleim is születtek.) 


Persze ennek is az lett a vége, hogy jól összevesztünk és én meg ott maradtam felső nélkül......
Hát ilyen egy átlagos napom. Nem is értem mikor leszek végre egy önálló ember.......