Az élet naplója

Elnézem a szőke a lányt a piros pulcsimban. de csak olyan szomorkásan. Neked jobban ment volna a kék szemedhez. Kifejezetten jobban állt volna. Neked megvan az alakod is hozzá, és melltartó nélkül is vadító lennél. Pedig te is elkérted. Ez lett volna a kedvenced. Talán sohshe kaptam volna vissza tőled, igen lehet. De így most, hogy elnézem a szőke lányt, ahogy a hosszú meztelen lábaival, lábujjhegyen próbál közlekedni a hideg csempén, sajnálom, hogy még mindig az enyém. Kár, hogy nem hagytam nálad.
Kár, kár, hogy ez a pulcsi sohshem lesz rajtad.

A mosolyod is más volt, nem olyan félszeg, félénk, nem olyan teli pofával a világba röhögős. Szép volt a szád, és valami brutálisan csókoltál. Azóta se passzolt még senkivel se össze az ajkaim annyira 100%-ig pontosan kiegészítve a másikét mint veled. Lehet. Talán ez beteges, talán csak beleképzeltem. De ha hamis is volt, megérte érezni. Megérte a nyakadon szívverésed minden sűrű dobbanását érezni. Megérte a hajad illatát elsöpörni, miközben a kezemben tartottam arcod. És belenézni, az elfáradt kék szemekbe, és megérteni a vágyat, a szád harapás közti szünetekben.

Megérte összetörni, megérte olyan magasról, akkorát esni. Mert olyan magasról. Megérte az a pár másodperc, amit a levegőben töltöttem a holtidőben, veled, pár másodperc, majd a test elfárad és zuhanó röppályára téved. Repülni veled, zuhanni nélküled, emlékezni arra amire nem lehet, de a piros pulcsiban valahogy még ott maradt, egy beteljesületlen csók, egy búcsúszó, egy ölelés, egy utolsó szeretlek, egy hiányzol, egy könnycsepp, egy kimaradt képkocka jelenet.
De most a piros pulcsiban elveszek. Mert jön felém lebegve, egy szőke lány, egy szőke lány, aki nem is tudja, hogy rajta nehezedik a dög nehéz emléked.

Nem értem magam. Pedig annyira durván egyszerű volt elfeledni. A tavalyi depresszió legkisebb nyoma sem mutatkozott. Hozzá szokott a szervezetem mint a nikotinhoz, először üt utanna már csak a megszokás. 

És aztán jön egy kép látod őt távolról egy társaságban, és így beléd sújt valami, elkezd hevesen dobogni a szíved aminek ezereve nem hallottad a hangját a szíved amiről azt hitted hogy már talán nincs is. 

Egész életemben nem tudtam sohshe szeretni egy lányt. 

Kivéve őt, az elsőt. Effektusok. Több effektusbol áll ez az egész.

Az "első effektus'. Tunete a soha elnemmulo érzés, és ezt csak tetőzi hogy Arih az első és lehet hogy az utolsó olyan ember is volt az életemben akit képest voltam szeretni. Soha nem lehet teljesen kizarni még annyi mereggel sem amit én tolok a testembe.

'piramis effektus' Ez csak a gyenge embereknél játszik, nálam létezik mert az vagyok hiú. Ha van egy nagy társaság egy szociális csoportulas állati ösztön szerű hogy a 'legjobbat' mindenki megakarjakapni. 

Simogatja az embert belül hogyha a rengeteg vetélytárs mellett te vagy a sikeres befuto. Az az érzés hogy a nyalcsorgatas közepette te vagyh az egyetlen aki el is érte és kitort az almodozasbol és a kudarcbol, felemelő. 

Tisztelem azokat akiket ez hidegen hagy. 

És gecire fáj nem is az hogy elvesztetted a poziciodat hanem hogy más is képes a helyemre lépni. Au érzékeny a büszkeségem. 

Úgy nagyjából ezekkel magyarázom hogy miért is ér néha villám csapaskent a szar érzés. 

Sokat javultam, egoista lettem aki tudja hogy nem éri be seholshe csak a legjobbal, sikerek tornyát halmozhattam ezzel a hátam mögött. 100%ig sikerült az összes érzést kigyotornom magamból, de valahogy Arih mindig is az Akhiliusz pontom marad, szörnyű érzés abban a tudatban élni h nem vagy hibátlan.

És jelenlegi tudásom szerint soha nem is lehetek az. 

Őt nem tudom lefedni kipotolni semmivel, senkivel.

furcsa hogy már nem hívsz nem keresel
de ami még ennél is szarabb h már nem is hiányzik. perszeh, még mindig osszeszorul a gyomrom amikor eszembe jutnak azok az emlekek rólad  még mindig lebeg egy rozsaszin kodburok a 'mi lehetet volna' körül, de úgy érzem a cigi füst egyre inkább elszívja minden egyes neoncseppjet.  És nem már rég nem elnek bennem naiv álomképek amik hajszolása közben olyan kurva nagyokat tudtam esni, nem. De hiányozhat az ostoba tudatlanság? az öngyilkos remény? Csak merhianyzik... kibaszotul hiányzik.

Cseng zúg búg csörög
Te vagy azh, hívogatsz már már zaklatsz
felveszem mert bármennyire is zakatol a vonat amin ülök tőled a lehető legmesszebb irányba haladva, nincs olyan zaj ami között ne talalnam megh azth a csengő búgó néhol el-el gyengülő, bukdácsoló, de alapvetően határozott hangot. 

Mint sok mindent mást is a te hangoddal azonositom a női hangot, azh igazih csókot, a veszekedéseket, az ízt a szívemen, az érzést a számon miután pihegve egymásra hullunk. valahogy mindenhol minden rossz és minden joh dologban teh lettél a mérőpont, a vonal a hibás hibátlan, esh minnel jobban hasonlít egy lány hanglejtese a tiedhez az ölelése a nyakamnál annalh tovább bírom ki mellette, dehat lehet bármennyire is pontos az egyezés sohshe lesz senkihseh

teh. 

Erre most jöttem rá miközben nézem a folyamatosan csörgő telefonomon a nevedet. Mennyit változott már az idők alatt kezdetben a teljes egész hosszú aztán rövidült becezesekre volt olyan amikor ugyanez a 06 harmincas szamnal a telefonom a 'Barátnőm' felíratott villogtatta. Hogy kapkodtam olyankor, hogy mielőbb a tiéd lehessek.

Emlékszem egyszer egy napon át gyakoroltam a tükör előtt hogy hogyan fogom átadni azth a virágot amit utánna nyálas túl sok erzelemnek bélyegeztél. Nevettem, mert úgy betudtam hazudni örömkönnyeknek.
Vannak rólad szép emlékeim például a rózsaszín fésűvel. Ahogy egész busz úton próbáltam kifésülni a kiszívott nyakam. Nem sikerült, egy vadmacska vagy.
aki néha belefárad a folytonos karmolásba és szeretetre vagyik. Mint most is.

Felveszem a zörgőt várom hogy beleszólj. Nem teszed, deh hallom ahogy kapkodva veszed a levegőt a vonal másik végén. Igenh ismerem ezt a kétségbeesést amikor tudatosul az emberben hogy a végleg az tényleg végleg lehet és az örökké nem mindig pozitív szó.

Halkan beszélsz szinte suttogsz, de érzem a szavak végénh, hogy az a áfonyás szájfény van rajtad. hehe hányszor mentem úgy haza hogy még fogmosás után is éreztem az izét a számon.
Azt hittem legalább levédeted vagy eh nem tudom mint hittem talán hogy az csak az enyém és másnak nem mutatod megh a boldogságom titkát a mosolygós éjszakákat amikor vigyorogva merültem álomba..... nem kellett volna másnak.
Nem tudok haragudni rad,  sohshe tudtam,
mert ismerem azt a törékeny kislányt aki vagy legbelül, pedigh milyen erősnek és határozottnak vagy képes magad mutatni, de mosth nem, most nagyon kiszolgáltatott vagyh, hiszen hívtál. Csak ilyenkor hívsz.

Még órákig elhallgatnám ahogy beszélsz
hiszen ugyanúgy elmondhatatlanul hiányzol nekem ugyanúgy nem jöttem rá hogy is kéne nélküled élni és mert még mindig mindig ott vagy valahol a szívemben.

De ezért most leteszem.

Hát hol is akarom kezdeni, talán ott h mennyire joidovan végre. Gyulolkodo kapcsolatba allok a hideggel meg akkor is ha ez ot nem nagyon hatja meg, szval ideje volt mar. Egy gyorstalpaló magamrol; fel ev kellett h tullepjek tenyleg teljesen 100 szazalekban rajta, jo bena vagyok de meg fiatal, tanulhatok nem? szval olyan februartol már ujra a regi erős, független férfi vagyok. Én csak azt szoktam mondani hogy most ilyen nagyon én lettem.

Pár napja éjszaka, volt valami cucc buli? aminek annyi volt a lenyeg h jol kellett magunkat erezni, mindegyhogyan. Sikerült. a vartnal tobb ismeros, sot szinte mindenkit vagtam h ki fura volt. Lehet az oregedes jele a tág ismerosi halo  pff nem erdekel. 

Egy kis elotortenet magyarazas; exemmel, vagyis veleh, szakitas ota furcsaban vagyunk. Voltunk mar ujra egyutt majd megint kulon voltunk ujra baratok ha letezik ilyen, meg volt h 1 honapot nem dumaltunk. Neki lett mar uj valakije majd azzal is vegzett, nalam csak elso randik majd mindig rajottem h nekem nincs ehhez kedvem vagy energiam? igazabol nem tudom min nincs, de vmi hianyzik. Onallo sokkal jobb egyedul mint barkivel korszakot elek. Azon az ejszakan mindketten ott voltunk. Valahogy bevonzottuk egymast egy kicsit ilyen olyan hangulat lett mint régen amikor még tényleg szerelmesek voltunk meg olyanok. Nosztalgia nagy bunos. Szerintem nem kellett tobb mint 10 perc, én csokoltam meg ot. egymasnak estunk es vege lett az ejszakanak. 

Nem hazudok tisztaban voltam mar akkor is mi a banatot teszünk és ő is. Egyikünk sem akarta, de valahogy mindennel jobban akartuk. Két levegovetel kozott a 'Merse te nagyon hulye vagy' 'Tudomh te is' kb eddig jutottunk nem zavart. 

Még hajnalban megdumaltunk mindent, vagyis megbeszeltuk, hogy nem beszeljuk meg. 

Mindketten folytatjuk tovabb az eros és kifejezetten fuggetlen szabad eletunket. Furcsa mennyire egy rugora jar az agyunk, mindig is furavolt. 

Így milyen erzesek vannak bennem par nap tavlatabol? nem sok, semmi. Üres vagyok érzem, egy kis buszkeseg talan, hizelgo az egomnak. Meg nagyon melyen csalodas, csalodtam nem is benne nem is magamban inkabb bennunk. meg ugy az egesz nagy betus szerelembe nagy cucc, majdnem uresebb mint én.