Mercurius blogja

Egykoron élt még a Mátrában egy boszorkány, akit Máriának hívtak. Senki sem ismerte őt, hiszen mindig egy fekete köpenyben járt-kelt a hegyekben és csuklya fedte be a fejét. A háza egy ócska, régi kunyhó volt, amelyet már vadászok és régészek is átvizsgáltak, de nem találtak benne semmit. A turisták is megszokták csodálni ezt a kísértetházat, de inkább nem közelítik meg, nehogy valami átokfajzat megtámadja őket. Mária éjszakai életet élt, így hiába nézelődtek, persze hogy nem találtak senkit a házban. Éjfélkor minden alkalommal főzött vagy kotyvasztott valamit a házában. Boszorkányként értett a gyógyfüvekhez, így sok főzetet csinált, amelyet álruhában adott el a piacon. Az így szerzett pénzből sok dolgot vett, amelyekre szüksége volt.
Az egyik éjszaka vadászni indult az egyik vadász, amikor meglátta, hogy a kísértetháznak a kéménye füstöt köp magából és gyertyafény mellett valaki bent tevékenykedik. Elindult a ház felé, amely úgy fél kilométerre lehetett tőle. Megfontolt léptekkel indult el a boszorkánykunyhó felé, de valamire nem számított: a semmiből két vaddisznó jelent meg és dühösen csörtettek felé. A vadász kezdte elveszíteni a reményt, hogy ezt élve megúszhatja, amikor mellette egy kacagó boszorkány jelent meg seprűjével és megragadta a mellkasánál a vadászt. Ezután őrült tempóban el kezdtek repülni az ég felé. 2 perc múlva a boszorkány letette a házánál, majd így szólt:
- Majdnem neked jöttek ezek a huncutok. Szerencsére pont akkor tekintettem ki az ablakon, amikor halálfélelem közepette álltál egyedül ott.
A vadász ijedtségében nem tudott mit csinálni, mint elővenni a puskáját és Máriára, a boszorkányra szegezni.
- Mit akarsz tőlem, te szörnyeteg?- kérdezte a vadász.
- Úgy nézek én ki, mintha valami ördögi dologra készülnék? - kérdezte Mária, majd kitört belőle a nevetés.
- Tudom, hogy te is olyan vagy, mint a többi ilyen kuruzsló: lenyűgözöl a trükkjeiddel, majd pénzt meg minden juttatást kérsz érte. Ezt neked! - mondta vadász, majd elsütötte puskáját. A boszorkányt nem találta el a golyó, mert mielőtt lőtt volna a vadász, azelőtt kámforrá vált. A vadász el kezdett félni, mert látta, hogy a házban minden életjel megszűnt. Egy bagoly huhogott a fán és csörtetést lehetett hallani: megint a vaddisznók voltak azok, akik megpillantották kiszemelt áldozatukat. A vadász hideg fejjel mindkettő vadállatot lelőtte, de érdekes dolgot vett észre: eltűntek a vadállatok is. Nagyon félelmetesnek találta ezt az egyre misztikusabbnak tűnő szituációt, ezért el kezdett futni. Amikor már lent volt a kísértetház hegyének a lábánál, akkor sóhajtott egyet és gondolta magában: - Biztos, hogy nem egy sima emberrel van dolgom.
Feltekintett az égre és Telihold volt.
Még egy kicsit elmélkedett a történteken, majd el kezdett fújni a szél és megjelent Mária. El kezdett nevetni a boszorkány, majd azt mondta: - Velem kell jönnöd, mert fontos dolgom van veled!
A vadász rémülten a puskájáért nyúlt, azonban a boszorkány rálépett a kezére és egy csettintésre megint Mária házánál termettek.
- Ne félj, nem akarok semmi rosszat! - mondta a boszorkány, majd megfogta a vadász kezét és bevezette a kunyhóba.
Félelmetes volt a vadásznak Mária háza, mert mendemondák szerint teljesen üres volt addig ez a ház, most meg egy megterített asztal állt középen, a sarokban egy kemence volt és az ajtó mellett egy nagy ágyat lehetett találni. Az asztalon különböző gyógyfüveket, fehér, égő gyertyákat és régi fényképeket látott a férfi, aki nem tudta, hogy mi fog következni. Mária rámutatott az asztalra és két szék termett az asztal mellett. A boszorkány az egyik székre leült, a másik szék akkor még üres volt, mert a vadász lába a földbe gyökerezett a szoba közepén. Mária az ujjával hívogatta a férfit, aki nagy nehezen leült a székbe.
- El kell mesélnem egy történetet neked, hogy megértsd, miért is kellett neked idejönnöd. - mondta a boszorkány, majd folytatta:
- Minden 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is megismertem nagyanyádat a munkahelyemen, egy jósdában. Új munkatársként jött oda, mert nem talált más munkát, mint a jövendölést. Az első pillanattól kezdve jó társaságnak tűnt, hiszen mindketten érdeklődtünk a boszorkányság és az ahhoz kapcsolódó dolgok iránt. Az egyik nap viszont nagyon beteg lett és megkért, hogy ápoljam őt. Mindennap csináltam neki gyógyfüves főzetet és hoztam neki a közeli városból más orvosságot is. Eltelt egy fél év és egyre rosszabb állapotba került. Halála előtt egy seprűt adott nekem, amelyet azóta is nagy becsben tartok, valamint egy pár képet és egy könyvet... - megszakította Mária beszédét a vadász, mert támadt egy kérdése:
- Ennek mi köze van hozzám? Elhiszem, hogy nagyon jó barátok voltatok, de ez engem hol érdekel? Egy ilyen öregasszony szavainak egyébként se hisz senki, aki nappal Isten tudja, hogy hol van és éjszaka pedig itt kábítja az embert.
Mária felröhögött, megtörölgette a boldogságtól könnyező szemeit és a sírásból adódó váladékos orrát(ami egyébként szemölcsös is volt), majd hármat kopogtatott az asztalon. A seprű és a könyv ott termettek az egyébként is az asztalon lévő képek mellett. Még hétszer kopogtatott az asztalon és a gyertyák elaludtak. Furcsa érzés keringett a vadászban, mert egyre jobban kezdte elhinni, hogy igazat mondott a boszorkány, de nem is sejtette, hogy mi jön most.
- Jó estét, jó estét! - a semmiből egy hang hallatszott, majd megjelent a vadász nagyanyja.
- Jó estét, Róza!- mondta Mária, majd folytatta:
- Örülök, hogy le tudtalak hívni, habár az életembe fog kerülni, azért megtáncoltattam az asztalt.
- Kedves unokám!- kezdte Róza, majd folytatta: - Ne haragudj rám, hogy nem szóltam neked a túlvilágról, hogy miért is kell neked evvel a boszorkánnyal találkoznod. A könyv, amelyet adtam a barátomnak, azt a célt szolgálja, hogy üzenj nekem a túlvilágra. Igaz, hogy sok dolog van már bele írva, de Mária- a boszorkány, akivel találkoztál - hagyott azért neked is pár oldalt benne. A képek azért vannak, hogy égesd el őket a holnap a születésem évfordulója alkalmából, mert az az igazság, hogy engem megátkoztak és ezért kellett távoznom az élők sorából. A seprű a legfontosabb: el kell vele repülnöd a Tűzföldre és ott kell elégetned a láva által a képeket. Ha ezt megteszed, akkor pontot tehetsz ennek a történetnek a végére is.
Róza eltűnt, Mária pedig meghalt az asztaltáncoltatás miatt. A vadász elgondolkozott a történteken és lelkében vihar dúlt. Nem tudta elhinni, hogy ilyen is létezik. Azonban valami nagyon bántotta őt: azt az embert mondta el kuruzslónak, aki segített neki találkozni a nagyanyjával. Kitört a vadászból a sírás és lerogyott a padlóra. El kezdte ütni a padlót, amikor kicsapott a tűz nyelve a kályhából és el kezdett égni a kunyhó. Tudta a vadász, hogy most kell mennie, más különben késő lesz. Fel is kapta a seprűt, a képeket és a könyvet és a seprűvel kirepült a házból. Elindult délnyugat fele és még aznap este oda is ért a Tűzföldre. Belehajította a képeket a lávába és egy fény jelent meg. 2 percig tartott ez a fényjelenség, majd eltűnt.
A vadász ezek után boldogabban élte az életét. Rájött, hogy olyan dolgokat ítélt el, amelyek az ő érdekét szolgálták. Sokszor írt nagyanyjának, aki jelek formájában válaszolt neki. A vadász sokszor járt a leégett kunyhó környékén, ahonnan el is tűnt a kunyhó. Mindenki értetlenül nézett a kunyhó helyére, hiszen egy kunyhó nyomok nélkül nem tűnik el. A vadász szinte mindig keresgélt az erdőben nyomokat és talált is egyet: egy követ, amelyre az volt rá írva:
,,Ne hibáztasd magad azért, mert felismerted, hogy nem vagy tökéletes!"