Hömbölygő patak

Felhős hegyek tövében
Hömpölygő patak ébred.
Mond csak: mit kezdjek véled?
Gyorsan elszáll a forrongó élet.
Kanyarog a patak balra, jobbra,
Egyszer csak magát elrikkantotta:
Tisztíts, terelj jó meder alá!
Lelkiismeret, te, ki bennem ezt gerjeszted,
S eseményeket meg nem gyorsítasz nekem,
Én velem égető állapotod gyötrő hadi láb!
Segítenék, csak csicsergő kérés szele, szólalj!
Ha nincs rám szükség, légyen úgy, ez másik út!
Kiönt a patak, pocsolyában pampog vize,
Mikor időm lenne rá, embernek nincs hite.
De nem baj, ez már így lészen völgyemben,
Lassan megtalálom magam erdőm tölgyében,
Melynek szemei százszor szépen szeretnek,
Rosszat ellenem életemben nem tettek.
Más majd mordul, ha időmet igényesnek nevezem,
De egyet ne felejts el, sárga sólyom:
A tavaszt már a télben hordom! :)