Elhalt folyóág

Szürke szél szárnyal szerencsétlenség széléhez,
Folt forrong forró fejem fehér fokain.
Már magány múltbéli magjai megsemmisültek,
De döntöttek dérnek dongó darazsai:
Csöpögő csermely cseppjei csurrantak 'csőcselékhez,
Terveim tavasza téli tengerben ténfereg,
S sólyom sajnos sasként sereglik sors sóhajába.
Kezeim között kulcs kandikált, ki kalitkában keringett,
Viszont világi, vörös veszély vont végéhez,
Emiatt eltört eredmény eszköze előttem.
Uralkodó utálat ugrál utánam, utamat unja,
Hegyfok hűvös hangjaiból hozott helybe Hermész hajója.
Langyos latyak legelészik lent lelkemben,
Gyors gyanakvás gyámoltalanul gyúlt.
Zagyva zúgása zöld zergének,
Jól járul jég 'jelleméhez: juhot játszottak.