Egy csepp szerelem...

Nyáron kezdődött minden,
Szerelem áradt a levegőben.
A patakok pancsoltak medrükben,
Rómeó Júliát kívánta éppen.

Kinyílt a vörös rózsa,
Beleszállt a méh,
Láttad-e, Aphrodité?
Rómeó kezét tövis nyomta.

Csepp csordult csöpp kezéből,
Áradt könny Júlia szeméből.
Őszre vált az idő,
Rózsaszín szerelem eredő.

Lehullottak a falevelek,
De Cupido nyilai zengtek,
És alfából ómega lett,
Szilvában mag született.

Hó hullott decemberben.
Elveszett a vad románc,
Elsötétült szeretet
Már nem más, mint egy lánc.

Tél végén elszakadt a lánc,
Mely volt egy ellépett tánc.
Tavasszal támadt a mély sánc,
Istenem, adj erőt, nincs már románc.

Én a tenger közepén állok,
Melengetnek a lenge hullámok.
Rómeót csapdossa Júlia,
Létemet ez kettészítja.

Germánok hívnak, menjek már,
Sósav mondja: nátriumot rám!
Rekesz közé szorított a sors,
Németem, kémiám, ti vagytok számomra a bors!

Kérlek, Istenem, Júliát vezesd,
Rómeót tereld, béke szent legyen!
Egyiket se tekerd karóba,
Folyód hajtja életünk malmát.

Nyílnak a virágok, a szép fák,
Szerencs született, áldd szép álmát!
Tulipán nyílik, kardvirág nő,
Legyen béke köztetek: férfi s nő!

Itt vagy lassan, szerelemem,
Germán földre viszel engem.
Másik szerelemem elvarázsolsz:
Hogy szikrázhat a holt?