my poems

Kérdés kirakat

Kérdések sora gyűlt össze bennem,

vajon mit is kéne végre tennem,

hogy biztos lehessek, jó ott ahol vagy,

hogy biztos lehessek, van aki el nem hagy?

Mit kéne tennem, hogy választ kapjak?

Hány szerettet kell, hogy adjak?

Hányszor kell még elbuknom?

Hányszor kell még felállnom?

És hányszor kell még temetnem?

Miért nem hagyod felednem?

Mit is vársz el még tőlem?

Miért nem viszed el e halált előlem?

Kit kell még nekem elveszítenem?

Hány viszályt kell még túlélnem?

Hányszor kell bocsánatért esedeznem?

Hányszor kell még tévednem?

Hányszor kell még ebben az életben?

Egyszeribe miért változott meg minden?

Azt mondod bízhatok, de kiben?

Azt mondod hinnem kell, de miben?

Meddig hagynak még magamra?

Hány embert keltek még haragra?

Vajon lesz aki mellettem marad?

Vagy mindenki csak elhalad?

Miért mindig nekem kell veszíteni?

Miért nekem kéne megbocsájtani?

Miért engem kell mindenért hibáztatni?

Miért nekem kéne az álmodozásról lemondani?

Lesz olyan aki szeretni fog?

Vagy ehhez is kell külön jog?

Hány próbát kell még kiállnom?

Miért kell másokat bántanom?

Miért nekem kell tovább menni?

Miért nekem kell mindig tenni?

Mikor fogok feltétel nélkül hinni?

Mikor fogok őszintén remélni?

Mikor jön el az a nap mikor győzök?

Mikor jönnek el a valódi hősök?

Mikor lesz az, amikor nem fogok temetni?

Vajon lesz olyan aki még így is tud szeretni?

Miért akarok mindent feledni?

Miért akarok mindent temetni?

Miért várom a szebb jövőt?

Miért raktok rám szemfedőt?

Miért nem válaszoltok már végre?

Miért ereszkedek most is térdre?

Miért hagyom, hogy megalázzanak?

Vajon valamit értem-e ezen a világon?

Hányszor is mondtam, többé nem hibázom?

Hányszor mondtam, hogy ígérem?

Az ígéretet hányszor szegtem?

Hányszor mondtam soha többé az életben?

Minek reméltem reménytelent?

Szándékos volt vagy csak véletlen?

Vajon meddig fogom hinni a véletlent?

Meddig fogom hitegetni magam?

Milyen magasra húzom még falam?

Meddig fogok mást hibáztatni?

Hányszor fogom végig nézni?

Miért kellett engem választanod?

Élni akarok. Miért nem hagyod?

Miért van az, hogy minden rossz tanácsot megfogadok?

Miért van az, hogy a lehetetlenről álmodozok?

Miért gondolok arra, hogy mindent itt hagyok?

Miért nem hagynak békén?

Miért táncolnak a mércén?

Miért nem tudom elfogadni?

Mikor fogom a falat lebontani?

Mikor fogom őszintén elmondani?

Meddig fogok még félni?

Mikor tudom meg mennyit fog érni?

Miért kellett az útról letérni?

Miért nem tudok egy helyben maradni?

Miért nem tudom feladni?

Miért nem hagyod, hogy feladjam?

Miért nem hagyod, hogy a lelkem eladjam?

Mikor veszem észre az orrom előtt álló hazugot?

Mikor jövök rá, mi is volt amit mutatott?

Vajon meddig leszek én a bolond?

Meddig leszek az, mondd?

Mikor kapok végre választ?

Ki nyújtja majd a támaszt?

Kiben kell még csalódnom?

Utána még rá mosolyognom?

Miért kell nekem tétováznom?

Ha segíteni akarnak, miért nem hagyom?

 

 

Mikor fogok ezekre választ kapni?

Azt hittem nem kell többet adni.

A kérdések megválaszolatlanul maradnak,

de tudom ez az, amit ők is akarnak.

Talán egyszer majd választ kapok,

de addig is én csak mindig adok.

Álmodozónak tartanak, mindig is így volt. Álmodni szerettem volna az életemet is, csak ne kelljen a világba kilépnem. Kész lettem volna akár lehunyt szemmel járni a világban, mert úgy nem láttam volna azt, hogy mi folyik körülöttem. Mondhatni ez az érzés után születtett eme veresem:

Álom

Álmodni, álmodni volna jó,

azt, hogy nyáron is vár hó.

Álmodni akarok, életet,

benne gyönyörű fényeket.

Megálmodom mindazt,

ami nyújtja a vigaszt.

Álmodni akarok, álmodni az életet,

az álomvilágban baj nem érhet.