my poems

Versemet a Poet nem találta megfelelőnek, mivel politikai célzást véltek felfedezni benne. Úgy gondolom, mindenki döntse el mit lát benne, illetve arra kérem az olvasókat, hogy olvassanak a sorok között. Versem semmiféle politikai célzást nem tartalmaz, csupán azt próbáltam megírni művemben, milyen számkivetetté váltak a felvidéki magyarok.


Csehszlovák szívem Felvidékért dobog,
Szívem Anyaország ajtaján hiába kopog.
"Jönnek a csehek!"- ah, a pesti rokonok,
Lehull hát a lepel végre, ezek komor korok.


Csehszlovák szívem nem érti meg senki,
Pedig nem vagyok felfuvalkodott jenki.
Itthon vagyok, mégsem nézik jó szemmel nyelvem,
De én magyar vagyok, és én  ezt nem szégyellem.


Csehszlovák szívem suttogja a nevetséges vigaszt,
"Anyaország!"- hívom, nem válaszol, ez mi riaszt.
Itthon vagyok én itt a Felvidék ékes tájain,
Túl vagyunk mi is már szócsaták százain.


Csehszlovák szívem barbár elnyomónak számít,
Bár ez a történet valamelyest mégiscsak sántít.
Ilyesmi hamis események, mivel kormányunk ámít,
S ezzel polgárok százait csal, s ellenünk lázít.


Csehszlovák szívem nem ítél senkit jogtalanul,
Történelembe burkolom magam, akaratlanul.
Nem fáj nekem más népek lélegzete,
De mindenkinek megvan a maga nemzete.


Csehszlovák szívem szlovákhonban van otthon,
És bizony itt is helyet kell állni minden gáton.
Drága Felvidék, szlovákhon most magába ölel,
Oly messze vagy Őshaza, s mégis közel.


Csehszlovák szívem itt magyarul mégsem szólhat,
Béklyót kaptam, szégyenbe fonják arcomat.
Magyar vagyok, tehát sok közül egy bűnös,
Messziről érződik bűnöm illata, parfümös.


Csehszlovák szívem magyarhonban nem magyar,
Szívem ott jelentéktelen, ocsmány, mihaszna muhar.
Tót vagyok, mert a szép pesti magyart nem beszélem,
Pedig igaz, piros, fehér, zöld gyöngyház vérem.


Csehszlovák szívem tótnak se vallhatja magát,
Mert nem isteníti, a közkedvelt Slivovicát.
Nemzetem van, de nincs nemzetiségem,
Felvidékre születtem, ennyi minden vétkem.


Csehszlovák szívem hontalan mihaszna,
Mégsem lenne igaz, ha megfutamodna.
Egy bűnöm volt és ez te vagy Felvidék,
Ha ez az ára, büszkén bűnhődöm bűneimért.

Remény, milyen csodás tünemény,
erény, csöppet sem szerény,
pimasz, ki mindig csak falaz,
hiú, ki folyton leszavaz!

Vallomás 2.



Hányszor kérdezik, miért az elmúlásról, feledésről írok,
Leírom, mert úgy gondolom, ezek a valódi kínok.
Azt is kérdezik, írás közben nem-e sírok...
Szép dolgokról majd akkor írok, ha friss levegőt szívok.

Élni



Friss levegőt szívni,
Örökkön élni,
Semmitől se félni,
Őszintén írni.


Feltétlen hinni,
Mindig remélni,
Boldogan élni,
Előre törni.


Igazat mondani, 
Sohase hazudni.
Néha-néha sírni.
Így érdemes élni.

Egy rózsa halála