Verseim, gondolataim
A galambokat lelövik, ugye?
A galambokat lelövik, ugye?
"Döntsd a tőkét!"
Ön dönt. Döntéshozó.
Testületileg.
Döntés. Kényszer.
Erő. Szak. Szakképzett t(r)ollnok.
Hit. Remény. Szeretet.
Szívecske.
Szív. Gránit.
Dalnok, "ne vágj ki minden fát!"
Bölcs. Bagoly.
Sötét. Idegen.
Kakukk.
Üldözés.
Álom. Béke.
A galambokat lelövik, ugye?
Győzelem.
Nem mindegy, ki.
Pirruszi.
Tudom, hogy félsz - készülő
Tudom, hogy félsz
Tudom, hogy te is félsz, egyre jobban.
Evés közben kell bevenni, igen,hogy ne fájduljon a gyomrod. Hiszencsak jót akarok. Ne egyszerre mind!Megakadhat, köhögni fogsz megint!
Apró kortyokban idd, úgy lesz könnyebb.Ezek? Csíp a cigifüst,nem könnyek.Dehogy veszekszem, muszáj hangosan,tudod, nem hallod. Minden rendben van.
Vándorének 2014.
Vándorének 2014.
Mielőtt...
a madarak szárnyra kapnak
összeroppan szelídségemés porrá válik minden érdemnem marad már nekem semmiel kell menni el kell menni
árverezés alatt házak a fiókák falatra várnakaz Isten is csak szunyókálnem gondol rám nem gondol rám szép hiteink összetörnekmeggyötörnek a "sárga szörnyek"téli tájba fagyott álmok:hát mit várok mit is várok
nincsen pogrom mégis űzneka szavak szájba keserülnekgúzsba kötve nincs mit tenni:el kell menni el kell menni
Milyen giccses...
Milyen giccses...
Csak a múlt, az zakatol...
Volt egy élet valahol,
ami hozzám tartozott.
Voltak benne szép napok
- minden, ami én vagyok -
s nem feledett bánatok.
Csak a múlt, az van velem,
régenvolt, szép szerelem,
meghitt beszélgetések.
Szépek, fájók, gonoszok,
mint néha a rokonok,
kik azt sem tudják: félek;
mert csak a múltban élek.
Pókhálós
Pókhálós
Hogyha megöregszel majd,
és megéred azt a kort,
mást sem érzel már, csak bajt;
messze lesz a sarki bolt.
Hályogossá lett szemed,
nem is ismersz magadra.
Agyad sokat elfeled,
önbizalmad falatka.
Nem leled azt a tolvajt,
ki ellopta mosolyod,
ellopta a régi csajt;
pókhálózta az arcod.
Ne szomorkodj oly' nagyon,
e kornak a szépsége
- hogy senki se bíráljon -
egyedül mégy vécére.