Verseim, gondolataim

Magas hegyek között...
H. Áginak

Megjelennek a hegyek, ha rád gondolok;
béke, nyugalom és csendes, szép hajnalok.
Csúcsokon vöröslő hajnali fénysugár,
melyben megfürödni angyalok hada jár.

A fénylő csillagoktól terhes éjszaka:
békességet szülő beszélgetés szava.
A hógyűrű a hordón eljegyzett engem,
barátság, tiszta szó menyasszonya lettem.

Egyenes derékkal járni saját úton:
lenn a földi létben, mégis fenn a csúcson.
Hol az álmok mindig két lábukon állnak,
magas hegyek között, tudom, visszavárnak.

http://kepfeltoltes.hu/140508/hajnal2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

http://kepfeltoltes.hu/140508/K_p_009a_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Javított változat:

Marie Marel

H. Áginak

Hegyek jelennek meg, hogyha rád gondolok: 
béke, nyugalom és csendes, szép hajnalok, 
fénylő csillagoktól terhesült éjszaka, 
békességet szülő beszélgetés szava, 

csúcsokon vöröslő hajnali fénysugár, 
melyben megfürödni angyalok hada jár. 
A hógyűrű a hordón eljegyzett engem, 
barátság, tiszta szó menyasszonya lettem. 

Egyenes derékkal járni saját úton: 
lenn a földi létben, mégis fenn a csúcson. 
Hol az álmok mindig két lábukon állnak, 
magas hegyek között, tudom, visszavárnak.

2014. május 8.

Miértek

Nyújtson bárki jót tenyéren,
siratod sorsod földkeményen.
Mondd, miért?
 
Csontmagányod bonthatatlan,
történjen bármi, fel nem pattan,
mondd, miért?
 
Álmom roppan, bánatkéken,
haló porában csupa szégyen.
Mondd, miért?
 
Tehetünk mi bármit érted
(hiába minden, úgysem érted)
sorsodért.
 
Hiszed, szavunk nem lehet más,
mint néhány jól irányzott csapás:
sorsra mért.
 
Szeretni, mondd, kinek dolga?
Anyu, vágyom a mosolyodra.
Sorsomért.

Úgy szeretnék taxisofőr lenni

Csillagpettyes, sötét palást az éj,
ránk borul szelíden.
Kereklik a hold, folyóban pihen.
Rég volt, mikor szerelemtől alélt
szívem - kopott kobold -,
utolsó csínye ezer éve volt.
 
Úgy szeretnék taxisofőr lenni
holdfényes éjeken,
mikor a vágy a szellővel üzen.
Utamat tán nem állná el semmi
- eljutnék bárhová -
éjillat párolódna mámorrá.
 
Kifutnak az utak lábam alól,
már egyik sem üzen.
Mindig eltévedek, térképtelen.
Árnyékom is hiányzik a falról,
nagyon közel a cél.
Életem summája: keveset ér.

Nők talpig szégyenben
 
ha már annyira féltek mint az űzött vad
és nektek csak a szégyen marad
csendben mélyen lehajtjátok a fejetek
mert már mindent lehet veletek
talpig szégyenben
 
***
mert
nem segít sem törvény sem rendőr sem család
 sem szomszéd sem barát sem anyád
- előttük ő nem mutatja ki a fogát -
mit akarsz lányom... hisz jó ember
csak
tévéje söre legyen és nem lesz nagy baj
este otthon pihenni akar
a családért halálra dolgozza magát
mosoly - ne bámulj kisírt szemmel
és
légy készségesebb nem kell mindig a dráma
- sokat kibír az ember lánya -
a gyerekek... mihez kezdenél nélküle
figyelj rám még állásod sincsen
 meg
jó dolgában már azt se tudja mit akar
egy kis smink majd mindent eltakar
nyaralás Ibizán  nem értem mit nyafog
többihez semmi közünk nincsen
 hát
 hallgattok bújnátok mélyen magatokba
nem látszik a rettegés foka
feladjátok nincs más csak a munka munka
nem számoljátok a perceket

***
ha minden önbecsülésetek elveszett
megint lehajtjátok fejetek
innen kikapaszkodni már úgysem lehet
rejtegetitek a sebeket
 
maradtok:
 
talpig szégyenben

***

http://csakazolvassa.hu/2013/09/05/level -a-hitvesnek/

Olvassátok el...

Dilemma
"Egy vérből valók vagyunk"

Azt kiválóan tudni fogom
mihez nincsen jogom
valaki mondja meg
szabad-e remélnem
kérem
 
méltó élet képe
csak ásít rám elhagy
cserébe reménye
már bimbóban elfagy
 
ha szavát nem félem
- (tenyéren ringatom)
szemében: nemértem -
nincs benne irgalom
 
csak erre van jussom
bátran ki is mondja
(hogy ideje jusson
kinek az a gondja)
 
szabad-e az utamon menni
nem mondja meg senki
(vérem elítél)
küzdenem keményen:
élnem