Verseim, gondolataim

Dilemma
"Egy vérből valók vagyunk"

Azt kiválóan tudni fogom
mihez nincsen jogom
valaki mondja meg
szabad-e remélnem
kérem
 
méltó élet képe
csak ásít rám elhagy
cserébe reménye
már bimbóban elfagy
 
ha szavát nem félem
- (tenyéren ringatom)
szemében: nemértem -
nincs benne irgalom
 
csak erre van jussom
bátran ki is mondja
(hogy ideje jusson
kinek az a gondja)
 
szabad-e az utamon menni
nem mondja meg senki
(vérem elítél)
küzdenem keményen:
élnem

Az én fa-tündérem

De régen nem gondoltam rád!
Bátran fordulhatott hozzád
ki hajlandó volt hinni benned:
elsősorban a sok gyermek.
Ott éltél az égbe nyúló nyárfa odvában.
Én láttam...
Ott ültél mellettem a lépcsőn.
Kezed félőn megfogtam: felnéztem rád.
Szívemen a repedések összeforrtak,
mikor halkan mondtad: - Jó vagy.
Nem hittem, persze. Anyám belém nevelte:
- Bűnökkel terhes az élet és minden lélek.
Szombat volt a napja, mikor lábbal harangozva
(Készülj a gyónásra!) papírra írtam bűneim sorát.
Szorongva hívtam a fa angyalát, súgna talán...
Ő biztosan tudja mi annak a módja,
hogy bűnös ne legyek, csak: gyerek.