Verseim, gondolataim
HumorÖrömöm
Marie Marel: Örömöm
Az ember mindig tanul. Most épp:
örömködöm. Jó hangosan.
Öröm a köbön.
A szomszéd dörömböl:
kívül van a körön.
Neki nem fenékig
tejfel
az örömöm.
Jajj! Milyen kemény
legény ez, mint Rocky Balboa
- imádom, mikor szájban a
bal boka, s fürt a fürttel
keveredve jön az este.
(Ne köpködj! Nem illik! - anyám
imígyen oktatott anno,
de tudta is ő, mi a szakáll, a barkó!
Akkor a férfi arctájt volt borotvált.)
Testem feszül nagy ívben,
de nem leszek rab, mint Cristo Iffben,
ha lohad, ha löttyed,
engedlek pihenni pöttyet,
s önképző körön
szerzett tudással köszönt rám
az öröm.
Pókhálós
Pókhálós
Hogyha megöregszel majd,
és megéred azt a kort,
mást sem érzel már, csak bajt;
messze lesz a sarki bolt.
Hályogossá lett szemed,
nem is ismersz magadra.
Agyad sokat elfeled,
önbizalmad falatka.
Nem leled azt a tolvajt,
ki ellopta mosolyod,
ellopta a régi csajt;
pókhálózta az arcod.
Ne szomorkodj oly' nagyon,
e kornak a szépsége
- hogy senki se bíráljon -
egyedül mégy vécére.
Jagos - a kalapos - estje
Jagos - a kalapos - estje
(A 2013-as szegedi Poet találkozó emlékére)
Megvolt végre ez az este
mit epedve várt sok beste
költő.
Testet öltő irodalom
hol szabadon száll a dalom
végre
- áldás a drága Poetre
meg a déemkás népségre
kiket
szeretünk ám mi mind nagyon -
utazunk árkon és bokron
oda
óvva volt a népek épsége
senkinek nem volt vétsége
túl sok
a nagy Jagos - a kalapos -
Poet estje nem volt lapos
zenés
kísérettel mondott versek
gyorsan tovafutó percek
múltak
imádtuk a versmondókat
hangjuk él majd - nem csak holnap -
bennünk
visszhangoztak szép verssorok
hogy hallhattam, boldog vagyok
nagyon
második rész: felolvasás
egytől-egyik nagyon csodás
versek
éjszakai fények gyúltak
senki nem indult még útnak
onnan
hova szívünk már visszahúz
nem gyötör minket hexencsúz
sem már
és van sok ölelés, mosoly,
helyzet vicces és/vagy komoly
emlék
lesz belőlük egy szép napon
szeretünk téged Poet, nagyon
nagyon
http://kepfeltoltes.hu/130812/Poet_tali_ www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Páter Johannes esete a veressel
Páter Johannes esete a veressel
(Egri utunk emlékére - szeretettel nemojanonak)
Páter Johannes bíz' szerette a bort,
nem áldott anélkül esküvőt, se tort.
Mindegy volt az, hogy veres, avagy fehér.
"Minden kortyocska száz imával felér."
- mondogatta gyakran a mi páterünk,
vasárnap misén prédikálván nekünk.
Szerették a népek Johannes atyát,
teli pohárkák szegélyezték útját.
Ha végigment a falu főutcáján:
veres, vagy fehér cseppecske folyt száján.
Kínálta mindenki édes páterünk;
legyen ám mindig elégedett velünk.
Aranyszájú atyánk itten maradjon,
falusi népet okítson, tanítson.
Kényeztették őt sok vidéki jóval:
finom sültekkel, pályinkás hordóval.
Övé a java minden finomságnak,
püspökfalatja minden sült madárnak.
Nézése mégis egyre komorodott,
páterünk arcán a mosoly megkopott.
Nagy a bánatom, jó atyámfiai!
Nem jó ez, nem ízlik már a homoki!
Elmegyek, el én, hegyesebb vidékre,
hol a borban izzik sárkányok vére.
Tüzeset innék, jó testes vereset!
Nem élhetek itt, sík földön veletek.
Hiába volt sírás, meggyőző beszéd,
jó páterünk biz' elvesztette eszét.
Elindult mégis komoran útjára,
ministráns legénye surrant nyomába.
Messze jártak amikor észrevette
a legénykét: igen leteremtette.
Mit volt mit tenni, együtt mentek tovább,
bár hoztak volna némi elemózsiát!
Nem ragozom én: keserves egy út volt.
(Hát még ha elmondom, páterünk horkolt!)
Szegény ministráns, hallgathatta éjjel:
húzza a lóbőrt páter szenvedéllyel.
Kezdett a vidék lassan domborodni,
Eger várához csak el tudnak jutni!
Úgy vélem, öcsém, végre megérkezünk,
vagy délbábok játszanak csak velünk?
- morogja, nyögi az elgyötört atya -
legyen már vége! Csak érjünk már oda!
Véget ér egyszer minden kálvária,
elfogyott az út, nem kell már várnia.
Szép hegyes vidék, Szépasszonyok völgye,
kannácska várja, Johannes megtöltse.
Testes vöröske várja a jó atyát:
töltse és igya szépasszonyok borát.
Elégedett ám, Johannes, de nagyon;
kannája veressel már tele vagyon.
Fogd, fiam, Máté, Vigyázz ereklyémre!
Fontosabb legyen, mint a szemed fénye!
Meg se billenjen, ki se is csurranjon!
Magam szeme inkább, mint borom kifolyjon!
Állatlexikon 1.
http://www.haziallat.hu/terrarium/hullo-fajok/hullo-kigyo-eredet-tartas/2376/
Díszpéldány
Vedlés előtt bőre
szegénynek kiszárad,
ilyenkor - mint tudjuk,
nagyon rosszul látnak,
mellé-mellé marnak,
nem épp mindig oda,
ahova akarnak -
ez ám a galiba!
Gerince oly furcsa,
golyós izületes,
izmait feszítve
áldozatot keres.
Sokadik bőrét is
ott hagyja az úton,
ameddig még jó volt,
használta nagy hangon.
Nem mondom szép darab,
- egy díszpéldány! - sajna'
mégse fogadták be
a nagy állat parkba.
Volt ott már épp elég
villásnyelvű fajta,
szegényen nevetnek:
nincs füle, nem hallja.
2013. április 15.
***
Kiegészítés:
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
A KÍGYÓ
A kígyó borzasztó hosszú állat, hosszabb a legrövidebb öntözőcsőnél is. Előfordul mind az öt világrészben, mezőkön, kövecses-homokos földeken, erdőben és a patikák címtábláin, leginkább azonban mégis a szép női kebleken, sőt a jóbarátok keblén is, ez az utóbbi fajta azonban igen beteges és gyenge, amiért is a jóbarát azt a keblén melengeti.
A kígyó igen buta állat, ezért a hüllők közé sorozzák. Lábait illetőleg nyomorék, egy lába sincsen, és ezért hason mászik, ami különben alázatos természetére is vall. Legnagyobb kígyó az óriáskígyó, ez születésekor még óriási kicsiny ugyan, de később napról napra hosszabb lesz, míg végre akkorára nő, hogy ha akkor a farkára állna és fölegyenesedne, pont akkora lenne, mint egy óriás.
Igen nagy és veszedelmes kígyó még a csörgőkígyó. Ennek méregfogai vannak, harapása halálos, miért is a farka végén kis lemezeket hord, amikkel menet közben csörög, figyelmeztetvén az embereket, hogy jön, fussanak el, mert különben baj lesz. Persze, aki süket, az könnyen megjárhatja, ezért nem jó süketnek lenni!
Aztán igen helyre pörge kis kígyó a vipera. Ez minden jó magyar ember szívének kedves kígyója, mert idegen származása dacára is szívesen időzik magyar földön, például a pilisi hegyekben, ahol a svábokat meg-megcsípi néha. A vipera által harapott seb is lehet halálos, célszerű a sebet kiégetni, vagy, ha a vipera egy szép leány képét csípi meg, kiszívni, sőt ez az eljárás előzetes védekezésül is helyes (lásd: profilaxis), azaz a mondott csinos képet lehet kígyócsípés nélkül is előre kiszívni, de csak egy kicsit, nehogy nevezettet a mamája a leendő kígyómarás helyén megpofozza.
Mulatságos látvány a pápaszemes kígyó, akit egyszer szürke hályog ellen operáltak, azóta pápaszemet hord, és rossz kedve van. Az emberi életben is szerepel, mint anyós.
Mint minden élőlény, a kígyó is örül a tavasznak, mégpedig annyira, hogy ilyenkor örömében kibújik a bőréből.
Az óriáskígyót különösen az életunt tyúkok szeretik, egy ilyen életunt tyúk kimegy az erdőre, és addig vár, míg jön egy óriáskígyó, aki mikor meglátja a tyúkot, annyira elcsodálkozik azon a buta tyúkon, hogy kitátja a száját, és az tátva marad. Most a tyúk "egy életem, egy halálom!" kiáltással beleugrik a kígyó szájába, s mivel a kígyó ijedtében becsukja a száját, a tyúk megfullad. A kígyó most "amit főztél, edd is meg!" meggondolással elkezdi nyelni a tyúkot, s mivel aznap még úgysem evett, egyúttal táplálkozik is általa.
Nevezetesek még a kígyóbűvölők. Ezek cirkuszban és orfeumban mutogatják magukat. Kihoznak egy nagy kígyót, azt kissé felemelik, és hogy el ne dőljön, megtámasztják. A kígyó kíváncsian várja, hogy mi fog ebből kisülni, és közben mereven bámulja az artistát, akit ez a tekintet, mivel nagy fene kígyóról van szó, valósággal megbűvöl, szíve dobog, térde inog, ajka reszket, és ijedtében mindenféle marhaságot csinál, ami az úgynevezett kígyóbűvölés, más szóval "jaj, de unalmas az élet!"
Jeles kígyók még: a repülő kígyó, a budai sikló, a rája, a lazac és a vízi göreb. Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal.
A kígyó életkora egy naptól tíz-tizenkét évig terjed, mindig attól függ, hogy a bennszülöttek mikor verik agyon. Húsát kiköpik, de bőréből szép pénztárcákat csinálnak, amit nagy előszeretettel lopnak az emberek. A nagy kígyók a fiatal kígyókat, ha nagyon pajkosak, azzal fenyegetik, hogy vigyázz, mert jön a bőrkereskedő bácsi!
1920