Maria_HS blogja

Vers a képhez.
Ne légy szomorú
"Soha ne sírj, ha táncoltat az élet"
Minden lépésben lehet szenvedély.
Napsütés után a csillagok jönnek,
Látod a könnyed semmit nem ért el.

"Vihar után még zöldebbek a fák."
S az égen szivárvány ragyog fényesen.
Lelkedben már ott a megbocsájtás,
Meglátod elmúlik majd a félelem.

"Soha ne sírj, ha fordulnak a fények,"
Érzések változnak ezek tények.
Tavasz után is egyszer újból tél lesz,
Erről énekelnek a zenészek.

"Én itt leszek és vigyázok majd rád"
"A jó barát a bajban is barát."

Dalszöveg: Kovács Kati Soha ne sírj.

Képhez írt vers, megadott címmel.

MáriaHS: Vedd fel a piros cipődet

S Legyen úgy, hogy csak te meg én mi ketten.
Egy bárban, halk zenére a félhomályban,
egymáshoz simulva, még átmenetben,
álmodozunk, mert még beteljesületlen.

Vágy, ami összeegyeztethetetlen.
Szerelem nélkül, kellemes érzés mámor,
olyan mint pezsgőzni bádogpohárból.
Áhított, mégis számunkra-lehetetlen.

Legyen úgy, hogy azt mondom most már vége.
Te tiltakozol és szorítasz ölelve,
fülembe súgsz, ez kettőnk szövetsége.

Egy csók ami oly finom szám esdekelve.
Vágyik az ismétlésre, de figyelni,
kell a zene ütemére tánclépésre.

MáriaHS: Vízi élmény

Végre itt van a vakáció,
Bodri nem vár már hiába.
Tónál vár a relaxáció
megírják a krónikába.

Csalinak hoztam kukoricát,
hogy keresi majd nagyanyám.
Ebédre viszek sok- sok halat,
szereti, tudom megbocsájt.

Nádasból vendégek érkeznek,
Eb kergetné a kacsákat.
Viselkedj hisz ideérkeznek,
kapsz helyette egy faágat.

Élménnyel telnek napjaink,
lehet, hogy elkap a zivatar.
Villámok tánca a tóval,
este meg a Holddal egybering.
/képhez írt vers/

Lélekharang
kísér utadon s követlek
a keresztút egyik oldalán
napraforgó fordul árván
mámoros egy pillangó követ
Kísérlek hisz a szerelem
voltál egyek voltunk mi vala
hegy közepén a tengerszem
egykor az életem angyala
 
 
(napraforgó, szerelem, mámoros, pillangó, tengerszem, lélekharang, keresztút)

Felsejlenek
Régi szép emlékek, ahol élt a nagyanyám.
Tisztaszoba mellett volt a konyha s egy mosdótál.
S látom a kerítésen csillognak az edények,
Visszahulló vágyak, fájó elkeseredések.
Aratáskor úgy mosakodnak az öregemberek,
mesélte és szomorkás mosolyú tekintete,
egy percre elmerengett, mintha az anyaföldbe
készülnének, mert árkaiban az időkereke,
nyomot hagyva,szuszanásaiktól más a mozdulat,
pihentek a bokornak támaszkodva törölköztek.
S reménykedtek, hogy aratás végén hazaérnek.
 

(csillognak, mosdótál, visszahulló, mosakodnak, öregemberek, anyaföldbe, árkaiban, felsejlenek, szusszanásaiktól, bokornak)