Tévúton?

Mindenkinek kellemes hétvégét és voksolást kívánok! :)))

nem lenni

nem lenni…

sár-sötét vér

mint ősi nyom

szárad rá

asszony lelkemre

rogyok

lábak elé

hasadtan

s dőlök majd

mint az egykor

kidöntött fa

száradok

lassan de biztosan

elmosódott

arc

töri meg

tükörvarázslatom

nem lenni…

létnélküliségre vágyom

2010. január 15.

péntek  6:25

már

semmi sem ugyanaz

eltűntek a szürke

hétköznapok is

- helyette

ökölfájdalom

dúdol

szívembe jó éjszakát

koldusbottal bandukol

aki fél

törékeny szerelmet

törsz gőgből

- kéjes horpadt kacagás

sikolt a panel között.

isten…

a nyolcadikról

elköltözött

hazája sincs

kinek lelke fásult

az ördög maga

ki rázza a termést

ördögöd

magad

2009. december 12.

                 szombat  11:10

Nem találunk a romok között…

Felépült életek dőlnek össze,

Mint kártyavár a konyhaasztalon,

Amikor a gyermek, egy ujjal

Bök bele halált, így vacsora előtt.

Mi is mint vadóc angyalok,

Őrizzük a látszatlét álmait,

Melyekre ráncokat varrunk

Az idő tűjével.

Foltozunk lyukakat,

Megannyi stoppolás a lét.

Fájdalmak árán tűzzük magunkra

Jelenünk kopottas gönceit,

Pedig már semmit sem ér.

Tékozló angyalok vagyunk.

Meztelenként félni jó.

Jókora álom-szőttes

Minden egyes szótakaró.

Jéghideg szavak

Vágják a csendet.

Ellep a hó, a véres hó.

Talán ha minden elfelejtek

Lenne nekem is, neked is jó.

Tudásunk nem elég.

Az érzés, mely maga a gyűlölet,

Ajtót nyit

A jó öreg házra,

Ahol már vár ránk

Mint mindig, a lánc.

Lélekbe, szívbe vágó.

Húsba és ínba rágó.

Éhesen és véresen

Keressük a nemlét

Boldog szomorúságát.

A szellem és test közös hiányát.

Kopott ruhánk, mint lelkünk,

Foltozott.

Egykor angyalok voltunk.

S ma, koldusok.

Pergamen szemek könnyezve sikoltják:

Nem találunk a romok között…

2009. november 25.

Magamban tamáskodva...

Magamban tamáskodva

Próbálok hinni neked

Te gyönyörű Élet.

Ígéreted bár meg nem szeged,

Mégis úgy látom

Kerülöd ma már a szépet.

Mire fel ez az elvonulás?

Te vagy az eszmény:

Valóság-torzulás

Tiéd a Minden

Kezdettől a végig

Majd ha az ómegán túl leszek

Talán lesznek kik értik

Amit én már értek.

Korlátolt vagy mindenható Élet.

A halál nem te vagy

Csak a kezdete

A kapun át nem léphetsz

Akár hangosan,

Akár csendesen

Akár mérgesen

Akár pajkosan

Maradsz ahol vagy

Önmagadban éltesen

Másban édesen

Bennem éhesen

2009. 11. 12.