Tévúton?

Személyes
jagosistvan•  2010. október 3. 04:29

Mindenkinek

Mindenkinek kellemes hétvégét és voksolást kívánok! :)))

jagosistvan•  2010. január 15. 06:27

nem lenni

nem lenni

 

nem lenni…

sár-sötét vér

mint ősi nyom

szárad rá

asszony lelkemre

 

rogyok

lábak elé

hasadtan

s dőlök majd

mint az egykor

kidöntött fa

 

száradok

lassan de biztosan

elmosódott

arc

töri meg

tükörvarázslatom

 

nem lenni…

létnélküliségre vágyom

 

2010. január 15.

péntek  6:25

jagosistvan•  2009. december 12. 11:18

már

már

 

semmi sem ugyanaz

eltűntek a szürke

hétköznapok is

- helyette

ökölfájdalom

dúdol

szívembe jó éjszakát

 

koldusbottal bandukol

aki fél

törékeny szerelmet

törsz gőgből

- kéjes horpadt kacagás

sikolt a panel között.

 

isten…

a nyolcadikról

elköltözött

hazája sincs

kinek lelke fásult

az ördög maga

ki rázza a termést

 

ördögöd

magad

 

2009. december 12.

                 szombat  11:10

jagosistvan•  2009. november 25. 17:07

Nem találunk a romok között

Nem találunk a romok között…

 

Felépült életek dőlnek össze,

Mint kártyavár a konyhaasztalon,

Amikor a gyermek, egy ujjal

Bök bele halált, így vacsora előtt.

Mi is mint vadóc angyalok,

Őrizzük a látszatlét álmait,

Melyekre ráncokat varrunk

Az idő tűjével.

Foltozunk lyukakat,

Megannyi stoppolás a lét.

Fájdalmak árán tűzzük magunkra

Jelenünk kopottas gönceit,

Pedig már semmit sem ér.

 

Tékozló angyalok vagyunk.

Meztelenként félni jó.

Jókora álom-szőttes

Minden egyes szótakaró.

 

Jéghideg szavak

Vágják a csendet.

Ellep a hó, a véres hó.

Talán ha minden elfelejtek

Lenne nekem is, neked is jó.

 

Tudásunk nem elég.

Az érzés, mely maga a gyűlölet,

Ajtót nyit

A jó öreg házra,

Ahol már vár ránk

Mint mindig, a lánc.

Lélekbe, szívbe vágó.

Húsba és ínba rágó.

Éhesen és véresen

Keressük a nemlét

Boldog szomorúságát.

A szellem és test közös hiányát.

 

Kopott ruhánk, mint lelkünk,

Foltozott.

Egykor angyalok voltunk.

S ma, koldusok.

 

Pergamen szemek könnyezve sikoltják:

Nem találunk a romok között…

 

2009. november 25.

jagosistvan•  2009. november 13. 21:09

Így van???

Magamban tamáskodva...

 

Magamban tamáskodva

Próbálok hinni neked

Te gyönyörű Élet.

Ígéreted bár meg nem szeged,

Mégis úgy látom

Kerülöd ma már a szépet.

Mire fel ez az elvonulás?

Te vagy az eszmény:

Valóság-torzulás

 

Tiéd a Minden

Kezdettől a végig

Majd ha az ómegán túl leszek

Talán lesznek kik értik

Amit én már értek.

Korlátolt vagy mindenható Élet.

 

A halál nem te vagy

Csak a kezdete

A kapun át nem léphetsz

Akár hangosan,

Akár csendesen

Akár mérgesen

Akár pajkosan

Maradsz ahol vagy

 

Önmagadban éltesen

Másban édesen

Bennem éhesen

 

2009. 11. 12.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom