Tévúton?

Mindenki azt kapja

 

Másnapos illatok a szobában,

miközben anya ebédet főz.

Adok én is a szokásnak,

bontok egy bort, egy sört.

Koccintok a holnapra.

Mondják, nem biztos, hogy lesz…

Taszítanak oldalba

Jobbról, balról – egyre megy.

Mindenki azt kapja, ami neki jár.

A jövő a szőnyeg alá söpörve már.

Igyunk a mára, igyunk hát!

Szarból épült nekünk a vár.

 

Enyém a vár, tiéd a lekvár,

legalább nem éhezel.

A hazám egy csonka mentsvár,

velem együtt vérzik el.

Dolgozom a semmiért.

Tanácsként ezt kapom:

Magyarnak lenni? Semmiség.

Csizma szaglik az asztalon.

Mindenki azt kapja, ami neki jár.

A jövő a szőnyeg alá söpörve már.

Igyunk a mára, igyunk hát!

Szarból épült nekünk a vár.

 

Nap, mint nap szembe köp valaki.

Betegek, irigyek, buták.

Szóltak, bírjam ki tavaszig.

Utána mi lesz, Duna-part vagy Gulág?

Homlokomra vésnél furcsa jeleket.

Gyűlölsz, közben a békéről papolsz.

Kérdem, miért? Itt a felelet:

Mert nem vagy se élő, nem vagy se holt.

Mindenki azt kapja, ami neki jár.

A jövő a szőnyeg alá söpörve már.

Igyunk a mára, igyunk hát!

Szarból épült nekünk a vár.

 

Élő vagyok, szeretek, érzek.

Szívem magyarul dobog.

Kétoldali sebektől vérzek,

Ha kell, kezemmel érted is lopok

Álmot , vágyat, otthont, hazát,

Fehér Karácsonyt, ha kell,

Földet, vizet, József Attilát

– kezemben benne lelsz.

Mindenki azt kapja, ami neki jár.

A sors az ajtó előtt már.

Igyunk a mára, igyunk hát!

Miből épül nekünk ez a vár?