Nem találunk a romok között

Nem találunk a romok között…

Felépült életek dőlnek össze,

Mint kártyavár a konyhaasztalon,

Amikor a gyermek, egy ujjal

Bök bele halált, így vacsora előtt.

Mi is mint vadóc angyalok,

Őrizzük a látszatlét álmait,

Melyekre ráncokat varrunk

Az idő tűjével.

Foltozunk lyukakat,

Megannyi stoppolás a lét.

Fájdalmak árán tűzzük magunkra

Jelenünk kopottas gönceit,

Pedig már semmit sem ér.

Tékozló angyalok vagyunk.

Meztelenként félni jó.

Jókora álom-szőttes

Minden egyes szótakaró.

Jéghideg szavak

Vágják a csendet.

Ellep a hó, a véres hó.

Talán ha minden elfelejtek

Lenne nekem is, neked is jó.

Tudásunk nem elég.

Az érzés, mely maga a gyűlölet,

Ajtót nyit

A jó öreg házra,

Ahol már vár ránk

Mint mindig, a lánc.

Lélekbe, szívbe vágó.

Húsba és ínba rágó.

Éhesen és véresen

Keressük a nemlét

Boldog szomorúságát.

A szellem és test közös hiányát.

Kopott ruhánk, mint lelkünk,

Foltozott.

Egykor angyalok voltunk.

S ma, koldusok.

Pergamen szemek könnyezve sikoltják:

Nem találunk a romok között…

2009. november 25.