Tévúton?

Keresztkérdések

Miért kellett anyámmal „hálni”?

Miért kellett „ezt” anyámnak látni?

Miért, ó jó Atyám,

Miért mondod-mondom,

Van feloldozás?

***

Nehéz, az már biztos...

Vállamon ülve, töri meg

Egzisztenciális valómat.

Elősírom szimbólum lesz?

- Már sajnálom az Értem halókat

***

Kivérzésre születtem, mint ember.

Kivégzésre, mint Isten törvénytelen gyermeke.

Kiéhezett lelkek

Vajon jól laktok-e, ha most veletek

Leszek álmotokban?

- Öntudatlan állapotban.

***

Vajon mikor tehetem le

A súlyt, mi nyomja vállamat?

Mely görbülésre késztet ajkakat,

Sírásra arcokat,

Feladni, újrakezdeni

Szélmalomharcokat.

***

Feszüljünk együtt,

Mit bánom én!

Nem vagy te más,

Csak egy emberi lény.

Én is bírom a kínt,

Csak rám nem apám rakta.

Anya volt „rendes”,

S a gyermek, most összerakta

sorsa keresztjét.

Tehát, mit bánom én!?

- Mit bánok én?

2009. 11. 12.

Élni születtem

Vajúdó tegnapok hoztak világra,

Fényt, levegőt, szerelmet szívni.

Tétova lépés minden mozdulat,

Ahogy az én ébredezik.

-A vér is már csörgedezik-

Pillantás alatti tudat

Tör utat magának

A lélek rejtekútjain.

Tör, zúz…majd csak bekopog.

Mint megfáradt vándor,

Kinek fehér ujjai

Satuként tapadnak a „nagybetűs”

Vándorbotjára.

-Időt és esélyt az oltárra-

(papot majd csak halálkor)

Néma órává állnak össze

A sikoltó percek, s az ember

Csendben, de tudatosan közli magával:

Élni születtem.

2009. 11. 01.

A Tiéd!

alvadt könnyek könnyezik

karcos halálomat

-a szív sósan dobban-

hol van már a hit

amiért az ember robban ha kell

s az életét is felteszi

mint örökvesztes a rulettre

-a nap ma nyugatról kel-

felemás fájdalom

inak és izmok szakadnak

a szívre piócák tapadva

szívják a vért

talán ha ma nem is

egyszer lesz ki engem is megért

de nincs időm várni

akarom hogy tudd

fájok és haragszom

az ellen a Világ

külső és belső egyaránt

a külső álnok és képmutató

bennem a múlt ordító

ember a démonok között

kissé alulöltözött

egy nap belém költözött

felettem lásd így őrködött