Linda-Mama01 blogja

A szabad szombat - ezzel együtt a tanítás nélküli szombat már csak akkor lépett életbe, amikor kevés időm volt a nyugdíjba vonulásig.
Manapság sok vitát vált ki, az üzletek szombati és különösen a vasárnapi nyitva tartása. Ezt a vitát mindenki ismeri és véleménye is van...ezek a vélemények megoszlanak...Régebben ezt senki sem firtatta: kell-e dolgozni szombaton.
- Mint családanya én is szívesen lemondtam volna a szombati tanításról, de mindig voltak óráim, amiket meg kellett tartani. A tanárok csak akkor kapták meg az óradíjat, ha megtartották az órát. Egyetemistaként mi erre tekintettel mindig beosztottuk - a tanár érdekében - hogy legalább három hallgató részt vegyen a görög órán /nagyon nehéz volt és a tanár szigorú/ - hogy Vissy tanár úr megkapja a pénzét.
Azt hiszem, nemes gesztus volt ez részünkről és bizonyos önfeláldozás, mert a jelen levőket egész órán faggatta, mintha teljes létszámba - tizenketten - ott lettünk volna.
- Bezzeg amikor a Főiskolán tanítottam, az első évben velem nem voltak ilyen együttérzők a hallgatók. Természetesen érthető, hogy szombaton déli tizenkettőtől fél kettőig nem sok kedvük volt filozófiai előadást hallgatni..Sokan közülük vidékiek voltak, kollégiumban vagy albérletben laktak és nagyon várták, hogy haza utazhassanak minél előbb...Ezért egy karácsonyhoz közeli szombaton valaki beszólt nekem a csoportból:
- Menjünk haza!- hagyjuk ki az előadást.
- Nem tehetem, hisz fegyelmit kapok, és levonják a béremet is - válaszoltam.
Nem hatódtak meg, zümmögés kezdődött és nehéz volt dönteni, mit tegyek. Ilyen szituációkra nincs felkészítve a tanár egyetemista korában., - rögtönözni kell. Én is ezt tettem, ösztönös sugallatom szerint. Megkérdeztem tőlük:
- Ki javasolta ezt, álljon fel és vállalja!
Nem vállalta senki. Nagy csönd lett...
- Most kimegyek a tanári szobába, és aki bedobta ezt a javaslatot, jöjjön be és beszéljük meg - mondtam és eltávoztam a tanteremből.
Teltek a percek, majd halk kopogást hallottam és
- Szabad, tessék! - szavamra níltaz ajtó és beejött a lány, aki bocsánatot kért és vállalta.
Visszamentem és azt javasoltam, aki menni akar, menjen el, de maradjanak legalább hárman, hogy az órátmegtarthassam.Senki sem akart elmenni.
- Rendben van és köszönöm ezt a döntést, de aki hangosan javasolta, annak most el kell mennie..- így döntöttem. Megtörtént. Az óra további része úgy zajlott le, mintha nem szombat dél lenne. A további szombatokon sem volt probléma, mindig a kellő létszámban megjelent annyi hallgató, hogy az óra megtartása nem jelentett gondot. Nem haragudtunk egymásra, hiszen ők is pedagógusnak készültek és megértették - végig gondolva nehéz helyzetemet - hogy rájuk is várnak hasonló nehéz problémák.
Ma már nincs tanítás szombatonként és ez így van jól, mert a diákok is elfáradnak, a tanár is...
Ez az emlék azért vetődött fel bennem, mert mostanában sokat hallunk arról, hogy az általános iskolákban egész napos oktatást terveznek. Vajon, sikerül-e fegyelmet tartani - ha nem is szombaton - a hét öt napján a tanárnak és mikor fognak játszani, kikapcsolódni, pihenni a diákok? Kíváncsian várom az eredményt, de nem jósolok neki hosszú időt...

 mamuszka - július 15 2017 09:53:03

Shakespeare - Globenak nevezett klubjába - időnként összehívta a tagokat, akikből drámái hőseit válogatta ki. A tagok javasolhattak témákat a megírandó színművekhez. Idős és fiatal férfiak, szép és csúnya, testileg vagy lelkileg hibás szereplőkre is szüksége volt az írónak. Ha kedvére való történetet hallott valamelyik vendégétől, máris nekilátott az írásnak. Megesett, hogy a véletlenszerűen összegyűlt társaság történeteiből egyidejűleg többféle vígjáték vagy tragédia keletkezett.
Egy zivataros nyári estén csak három férfi jött el az esedékes klubnapra. Mindegyikük előadta a maga javasolt történetét, az író pedig összegyúrta őket egyetlen darabbá. Így született meg ez a történet.
A szerelem, a bosszú és a halál kapcsolta össze a három férfi különös sorsát.
- Othello, a velencei mór fekete bőrű, de gazdag férfi, élete delén beleszeretett a szép Desdemonába, akit apja ellenzése dacára megszöktetett és feleségül vett. a szerelem kölcsönös volt, boldogok lehettek volna, de akadt egy intrikus, Jago – akit a lány apja felbérelt – megmérgezte a házasságot, mert megvádolta az asszonyt, hogy megcsalja őt. Emésztette a férjet a féltékenység, tanácsot kért a másik két klubtárstól.
- Rómeó Veronából jött. Júliát, szép ifjú szerelmesét szülei egy előkelő, gazdag nemeshez akarták feleségül adni. A lány és a fiú szülei régóta gyűlölködtek, már maguk sem tudták az
okot, a gyűlölet öröklődött a két családban. Voltak mindkét családnak barátai és ellenségei,
akik - az akkori szokás szerint- párbajban összecsaptak, és mindkét fél részéről halálos áldozatokat hozott a harc. Rómeó is gyilkosságba keveredett, menekülnie kellett, de szerelmesét, Júliát sem akarta elveszíteni, mint ahogy a lány sem őt. Rómeó is tanácsot kért a barátaitól.
- Hamlet, a dán királyfi Dániából érkezett. Ő vegyes érzelmekkel hallgatta a másik két
sorstárs történetét. Őneki is volt szerelmese, egy szelíd szépséges fiatal lány, akinek apja befolyásos ember volt a királyi udvarnál, nem ellenezték a szülők a két fiatal házasságát, de
Hamletnak nem volt kedve a házassághoz, mert úgy látta, tapasztalta, hogy a szerelemben árulás is komoly szerepet játszhat. Halott apja szelleme megjelent neki éjszaka a vár fokán és
tudomására hozta tragikus halála történetét. Feleségét – Hamlet anyját – elszerette az ő testvére , és hogy felségül vehesse, megölték őt. Hamlet hatalmas haragot érzett, a szellem kérésére megfogadta, hogy bosszút áll a gyilkosokon apja haláláért. Tanácsot kért ő is.

Shakespeare meghallgatta a történeteket, majd mindhárom ifjúnak megköszönte az elbeszélést és külön-külön drámában feldolgozta az eseményeket, egyúttal tanácsot adva a fiatalembereknek. Ők megfogadták az író javaslatát és a szerint cselekedtek.

- Otelló hazatérve este a hálószobában kérdőre vonta feleségét: igaz-e, hogy megcsalta
őt? Desdemona tagadta a vétket, de Otelló nem hitt neki. Haragra gerjedt, hogy még hazudik is, majd kérte, hogy imádkozzék, és ezután megfojtotta őt. A lány apjának lelke súlyos válságba került, hiszen ő idézte elő a halálos bűnt és lányát is elveszítette.

- Rómeó és Júlia szerelme beteljesedett, megeskette őket a lány gyóntatója, és nászéjszakán egymáséi lettek, mégis el kellett válniuk. A pap segített nekik, de a véletlenek közrejátszása miatt mindketten meghaltak: Rómeó méregtől, Júlia tőrtől.
Családjaik viszont a nagy bánatban kibékültek. Így a szerelmesek halála békét hozott a város két neves családjának.

Hamlet őrültnek tettette magát, hogy meggyőződjön apja szellemének igazságáról. Szerelmesét zárdába küldte, aki beleőrült a bánatba és vízbe fulladt. Hamlet bosszútervét megsejtette a gyilkos mostoha és érgyilkosokat küldött ellene. Párbajban halt meg mérgezett tőrtől, de a gyilkosai is megbűnhődtek.
- Így születtek az író gazdag fantáziájának termékei, a drámák.
 mamuszka - szeptember 29 2020 08:28:47

A tükörkép

Belenézett a tükörbe,

rútnak látta magát benne.

Belevágott, összetörte,

a tükör ezt megköszönte.

A tükör nem csúfolódott,

a tükörkép nem hazudott.

Régen szép képet mutatott,

mélykék szemet, piros ajkat,

sima arcot, barna hajat.

Az idő ezt elrontotta:

Ráncos arca, vékony ajka,

szeme fakó, haja fehér,

az öregség tükörbe néz.

Vannak krémek, szemfestékek,

Nem hozzák vissza szépséged.

Fogadd el az öregséget.

Lelked maradjon fiatal,

ez a szépség nem kopik el.

Talán mégis eljövök

Kinyitom a szemem,

végtelen kékség vesz körül.

Vagyok puha fehérség,

livül, belül.

Nincs anyagcsere,

nincsenek salakanyagok,

anyagtalan lélek vagyok.

A halál tisztára mosott.

Létezem,

de mégsem.

Elpárolgok a kékségben,

ez itt az amnézia világa,

szüntelen a feledés virága.

Nincsen mocskos emlék,

feledni méltó,

nincs nosztalgiázás,

ismétlésre vágyó,

fájó, kínzó.

Semmiben egészen,

a semmi kéjes, örök örömében,

közepében.

Láthatatlan képben,

hallatlan zenében,

néma szavakban,

gonosziktól szabadultan,

elmúlt a múltam.

Nincs jelenem,

nincs jövőm,

de lehet:

talán egyszer mégis eljövök.

Lakótelepen élni
Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.
Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.
Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.
Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron
Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.
Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./
Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.
Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.
Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.