Linda-Mama01 blogja

Takaros falusi házban fiával élt a már nyolcvanhat éves Örzse néni. Idős kora ellenére jó egészségnek örvendett, minden házimunkát elvégzett, és vidámságáért, kedvességéért szomszédjai és a falu minden lakosa szerette. Mindig talált magának elfoglaltságot, bár sokat volt egyedül, nem félt a betörőktől. Ebben Bodri, a gondosan őrködő vizsla is fontos szerepet kapott. Egy kora őszi estén mégis rettenetes, megmagyarázhatatlan tragédia történt Örzse nénivel.
Mivel már sötétedett, kiment az udvarra, hogy bezárja a tyúkólat. Miközben megfordult, hogy a házba visszatérjen, megbotlott egy kavicsban és hanyatt esett. Beverte a fejét a terasz lépcsőjébe és elveszítette eszméletét. A bejárati ajtó nyitva maradt, reggelig nem is ment be senki. A szomszéd férfi gyanúsnak találta a nagy csendet, ugyanis Örzse néni házából reggelente hangosan kihallatszott a rádió hangja. Átlépett hát a szomszédba, és szava elállt a döbbenetes látványtól, még kiáltani sem volt ereje. Ott feküdt a kedves szomszédasszony vérbe fagyva, de tőből hiányzott a jobb karja. A kitépett kart nem lehetett megtalálni. Rablás nem történt, semmi nem hiányzott a nyitott ajtajú házból. Az udvaron nyomokat nem hagyott sem ember, sem állat. Megindult a nyomozás, ami még most is tart. Hogy mi történt valójában, azt csak a néni tudná elmondani, de ő – jellemző egészséges szervezetére és élni akarására – kómában fekszik, amiből nem lehet felkelteni, de még nem halt meg, bár állapota válságos.
Elkezdődtek a találgatások a tragikus eset hátteréről. A nyomozó szakértők állat elkövetőre gyanakodnak. Marcangolásnak azonban nincs nyoma. A néni karját tőből egyetlen rántással kitépte az állat, ami feltűnően erős és nagytermetű lehetett. Rókára, vaddisznóra tippelnek legtöbben. Hasonló eset még nem fordult elő a faluban, nem láttak másutt ilyen gyanúba kevert állatokat sem a közelben.
Számomra különösnek látszik, hogy az éber vizsláról, Bodriról nem esett szó eddig. Miért nem vigyázott gazdájára, ha – az elbeszélések szerint - még a sündisznókat is haragosan megugatta. Ezen az estén a szomszédok nem hallottak ugatást. Bodrinak nyoma veszett. Ennek magyarázata többféle lehet. Ha ember volt a tettes, megmérgezte az ebet. Ezt a variációt azonban eleve kizárták a nyomozók és a szomszédok is, akik semmi különös zajt nem észleltek azon az estén.
Az én elképzelésem szerint a gazdáját szerető Bodri talán segíteni akart, amikor Örzse nénit a földön fekve tehetetlenül találta. Feltehetően segíteni akart neki, és be akarta húzni a házba. Talán megragadta a karját, de az esés következtében eltörött, és emiatt a kutya rántása csak arra volt elég, hogy a kart a testről letépje, a test pedig ott maradt mozdulatlanul. A szörnyű tett után a kutya bánatában, a bűntudattól megzavarodva a letépett karral együtt elmenekült.
Talán a közeli erdőben valahol gazdáját siratva – esetleg a kedves kart is elfogyasztva – elpusztult. Így volt-e? Kiderül-e valaha az igazság? Ennek legfontosabb feltétele a néni felébredése volna, de erre kevés az esély. Marad a találgatás, a nyomozás vagy marad a rejtély.

Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen volt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával , így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára , mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott.
Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken. A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották.
Az iskola igazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja , természetesen megfelelő óradíjért. /ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./

A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot. Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse.
Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem mert e a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának. Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kisfőnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek.
Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból. Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. keresett magának másik balekot.
Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége. Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbirálásraa doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr. .címet.
Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven.
Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek .
A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették...de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezentúl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel...és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
 mamuszka - október 31 2010 15:19:41

Shakespeare - Globenak nevezett klubjába - időnként összehívta a tagokat, akikből drámái hőseit válogatta ki. A tagok javasolhattak témákat a megírandó színművekhez. Idős és fiatal férfiak, szép és csúnya, testileg vagy lelkileg hibás szereplőkre is szüksége volt az írónak. Ha kedvére való történetet hallott valamelyik vendégétől, máris nekilátott az írásnak. Megesett, hogy a véletlenszerűen összegyűlt társaság történeteiből egyidejűleg többféle vígjáték vagy tragédia keletkezett.
Egy zivataros nyári estén csak három férfi jött el az esedékes klubnapra. Mindegyikük előadta a maga javasolt történetét, az író pedig összegyúrta őket egyetlen darabbá. Így született meg ez a történet.
A szerelem, a bosszú és a halál kapcsolta össze a három férfi különös sorsát.
- Othello, a velencei mór fekete bőrű, de gazdag férfi, élete delén beleszeretett a szép Desdemonába, akit apja ellenzése dacára megszöktetett és feleségül vett. a szerelem kölcsönös volt, boldogok lehettek volna, de akadt egy intrikus, Jago – akit a lány apja felbérelt – megmérgezte a házasságot, mert megvádolta az asszonyt, hogy megcsalja őt. Emésztette a férjet a féltékenység, tanácsot kért a másik két klubtárstól.
- Rómeó Veronából jött. Júliát, szép ifjú szerelmesét szülei egy előkelő, gazdag nemeshez akarták feleségül adni. A lány és a fiú szülei régóta gyűlölködtek, már maguk sem tudták az
okot, a gyűlölet öröklődött a két családban. Voltak mindkét családnak barátai és ellenségei,
akik - az akkori szokás szerint- párbajban összecsaptak, és mindkét fél részéről halálos áldozatokat hozott a harc. Rómeó is gyilkosságba keveredett, menekülnie kellett, de szerelmesét, Júliát sem akarta elveszíteni, mint ahogy a lány sem őt. Rómeó is tanácsot kért a barátaitól.
- Hamlet, a dán királyfi Dániából érkezett. Ő vegyes érzelmekkel hallgatta a másik két
sorstárs történetét. Őneki is volt szerelmese, egy szelíd szépséges fiatal lány, akinek apja befolyásos ember volt a királyi udvarnál, nem ellenezték a szülők a két fiatal házasságát, de
Hamletnak nem volt kedve a házassághoz, mert úgy látta, tapasztalta, hogy a szerelemben árulás is komoly szerepet játszhat. Halott apja szelleme megjelent neki éjszaka a vár fokán és
tudomására hozta tragikus halála történetét. Feleségét – Hamlet anyját – elszerette az ő testvére , és hogy felségül vehesse, megölték őt. Hamlet hatalmas haragot érzett, a szellem kérésére megfogadta, hogy bosszút áll a gyilkosokon apja haláláért. Tanácsot kért ő is.

Shakespeare meghallgatta a történeteket, majd mindhárom ifjúnak megköszönte az elbeszélést és külön-külön drámában feldolgozta az eseményeket, egyúttal tanácsot adva a fiatalembereknek. Ők megfogadták az író javaslatát és a szerint cselekedtek.

- Otelló hazatérve este a hálószobában kérdőre vonta feleségét: igaz-e, hogy megcsalta
őt? Desdemona tagadta a vétket, de Otelló nem hitt neki. Haragra gerjedt, hogy még hazudik is, majd kérte, hogy imádkozzék, és ezután megfojtotta őt. A lány apjának lelke súlyos válságba került, hiszen ő idézte elő a halálos bűnt és lányát is elveszítette.

- Rómeó és Júlia szerelme beteljesedett, megeskette őket a lány gyóntatója, és nászéjszakán egymáséi lettek, mégis el kellett válniuk. A pap segített nekik, de a véletlenek közrejátszása miatt mindketten meghaltak: Rómeó méregtől, Júlia tőrtől.
Családjaik viszont a nagy bánatban kibékültek. Így a szerelmesek halála békét hozott a város két neves családjának.

Hamlet őrültnek tettette magát, hogy meggyőződjön apja szellemének igazságáról. Szerelmesét zárdába küldte, aki beleőrült a bánatba és vízbe fulladt. Hamlet bosszútervét megsejtette a gyilkos mostoha és érgyilkosokat küldött ellene. Párbajban halt meg mérgezett tőrtől, de a gyilkosai is megbűnhődtek.
- Így születtek az író gazdag fantáziájának termékei, a drámák.
 mamuszka - szeptember 29 2020 08:28:47

Állatvilágból fejlődött  Ember,

nem teremtette Édenben Isten.

Hosszú folyamat eredménye lett.

Mellső két lábunk felszabadult,

kézzé vált, alkotni tanult.

Ösztöneink megmaradtak,

de tudat uralja most azokat.

Tudatformák alakultak,

közösséget szabályoztak:

Ismeretszerzésnek a tudomány,

csodának látott dolgokra vallás,

Erkölcs és politika szabályai,

szórakozásra játékul, művészetek

ebből sokféle fajta, alkotó zsenik cselekedete.

Kapcsolatunk az  állatokkal mesteri.

szeretjük, szekídítjük, megesszük,

szolgálnak bennünket,

némelyek - vadak - megesznek minket.

Maradt állati ösztönünk is:

harcolunk a hatalomért, bosszúból  és

egyéb okokból minden korban,

mióta vannak fegyvereink, jogok.

Állatnéven nevezzük egymást érzés okán,

Cicám, galambom, disznó, ökör, szamár.

További fejlődés ránk is vár:

gépek, robotok, mesterséges intelligenciák.

Ki tudná pontosan meghatározni, mikor fogant meg a férfi fejében a gondolat, hogy a lányt, akit akkor látott meg először, szeretőjévé fogja tenni. Akkor talán még ő maga sem tudta, csak érezte, hogy a sors azért vezérelte éppen ide, erre az egyetemre és éppen ezekből a tárgyakból felvételizni, amiket ő tanított, hogy egyszer majd, ha megérik a mézédes vágy gyümölcse, leszakíthassa és megízlelje fiatal törékeny testét, aranyló fürtjeit simogassa és ajkának zamatát magába szívja.
A lány nem tudott megfelelően felkészülni a felvételi vizsgára, mert már éves kihagyása volt az érettségi után, és napi nyolc-tíz órában keményen dolgozott, hogy pénzt spóroljon eltervezett tanulmányai folytatásához. Tudása hiányos volt, ennek ő maga is tudatában, nem reménykedett a felvételi vizsga sikerében. Fásultan ment el a szóbelire a messzi, idegen városban, ahol egész éjszaka csipkedték a kollégiumi szoba mennyezetről rápotyogó poloskái, és arca, egész teste tele volt piros, viszkető duzzanatokkal. Fáradt volt és éppen csak túlélte öt évig tartó szerelme végét - abból fakadó bánatát. Unottan felelgetett, szinte oda sem figyelt, hiszen volt állása, ott várta a sivár otthon és a monoton munka.
Legnagyobb meglepetésére a nyár közepén megérkezett az értesítés, felvételt nyert az egyetemre és a kollégiumba is. idő közben a képzési időt egy évvel felemelték a korábbi négy évről ötre, de ez most nem számított, sőt örült neki, hogy minél hosszabb ideig távol maradhat nyomora és csalódása színhelyétől. Szeptemberben elutazott és elfoglalta helyét a kollégiumban, ahol hatan laktak és remek barátnőket kapott társként. Anyagi problémák sem akadtak, hiszen volt szépen megtakarított pénze és kapott segítséget az egyetemtől is. Az előadásokat kifejezetten élvezte, ki nem hagyott volna egyet sem, noha némelyik meglehetősen unalmasnak ígérkezett. A szorgalmas óralátogatás és a rengeteg olvasás félévkor meghozta a jeles vizsgaeredményeket. Így a továbbiakban ösztöndíjat is kapott.
Az egyetem légköre családias volt, a tanárok is személyesen ismerték a hallgatókat, sőt a kollégiumba is ellátogattak időnként. Szórakozásként ott voltak a remek színházi előadások, a két mozi, az évfolyam-estek és a folyóparti séták. Új szerelem nem érdekelte a lányt, friss volt a seb, hűtlen szerelméhez hasonlót nem talált volna...Ő volt a mesebeli herceg, akit még tizenöt éves korában szemelt ki magának és ha nem jönnek közbe zavaros politikai események, már rég a felesége lehetett volna. A felsőbb évfolyamról és saját évfolyamtársai közül is akadtak fiúk, akiknek ő tetszett, de - bár mindig kedves és barátságos volt velük - elhárította közelebbi kapcsolat kialakulásának lehetőségét. Talán éppen ebben rejtőzött a tanár ördögi tervének megvalósítási lehetősége.
A professzor és a lány egyre közelebb kerültek egymáshoz anélkül, hogy a lányban ez tudatosult volna. Véletlenül mellette ült a vasárnapi mozi és a bérletes színházi előadásokon. Beválogatták a külföldre kiránduló diákcsere csapatba, ahol a búcsúesten éppen a végén a tanárral táncolt, amikor a többiek haza mentek, és így utolsó táncosa, a professzor úr kísérte haza.
Ezután már felgyorsultak az események..noha két év telt már el a felvételi óta, a vágy türelmetlenkedni kezdett, és most már a lány is észrevette...A tanár rábeszélte, hogy nála írja meg a szakdolgozatát, és ezzel elkötelezte, hogy szakszemináriumra járjon hozzá hetente egyszer, de egyedül. A levegőben izzott az erotikus kívánás ...és már nem lehetett leküzdeni. Egy novemberi késő délután - hosszú, gyötrelmes kínlódás után - kölcsönös kezdeményezésre beteljesült a végzetes csábítás gyümölcse. Megérett és a férfi ölébe hullt. Már nem számított semmi, csak a perc...maga volt a keserves pokol a maga tökéletes kilátástalanságában. Mégis eltartott a diploma-szerzésig, hogy utána végre egyszerre vége legyen örökre - mint egy halálosan bűnös emléknek, ami meggyalázta a szerelmet, mert ez különös kapcsolat volt: apai , tanári és szeretői - és sohasem lépett túl a hivatalos kereteken. Mások előtt idegenként viselkedtek és kettesben is magázták egymást. A lány sohasem gyógyult ki vétlenül vétkes szégyenéből.