Linda-Mama01 blogja

Egyszer volt, máskor nem,

egy szemtelen ember.

Jelleme nagyon is szemes,

mindenkit sértegetett,

kivéve gazdag főnökét,

tőle kapta sok pénzét,

segítette lopni,

nagyokat hazudni,

másokat becsapni.

A hatalom rabszolgája,

politika ingázója.

Átlépett egy másik pártba,

vele együtt jutott bukásra.

Egy asszony élete

- Mónika idős szülők gyermekeként született a háború utáni nagy ínség idején. Anyja már harminchét éves volt ekkor és idegileg    - a háborúban átélt borzalmak miatt - eléggé labilis.
A terhesség idején sokat koplalt, és kalória szegény táplálékokat fogyasztott. A kislány nagy súllyal, de csontgyengének született. A szülők és az asszony első házasságából született - már kamaszodó -    lánytestvér nagy szeretettel vette körül a kis jövevényt.
- Az ország gazdasági helyzete javult, Mónika megerősödött testileg, de értelme nem fejlődött kellő ütemben. Tanulni nem szeretett, szívesen és gyakran kerülte az iskolai foglalkozásokat, de erről nem számolt be otthon szüleinek. Így kínos meglepetést okozott nekik, amikor igazolatlan hiányzásai miatt a gimnázium második osztályában év végén nem kapott bizonyítványt - és ezzel évismétlésre ítélte magát.
- Nővére éppen végzett az egyetemi tanulmányaival    és visszatért szülővárosába, egykori iskolájába tanítani. Húgát is beíratta, hogy az ő védőszárnyai és ellenőrző segítsége mellett megszerezze az érettségit. Az idős szülők boldogok voltak, mert a sokat füllentő Mónikát nem volt könnyű a fiúktól távol tartani...márpedig ők szerették volna tisztességes házasságban látni az életét.
- Sajnálatos módon a remények nem váltak valóra. Mónika félévkor - minden könyörgés és rábeszélés ellenére félbehagyta gimnáziumi tanulmányait , és rövid semmittevéssel töltött idő után rászánta magát, hogy kitanulja a gyors- és gépírást. Ezúttal sikeresen be is fejezte tanulmányait és némi összeköttetés árán munkahelyet is sikerült szerezni neki.
- Hamarosan férjhez ment egy árva, elhanyagolt külsejű, tanulatlan fiúhoz, akit nem szeretett, de a szülők ragaszkodtak a házassághoz, mert nem győztek vigyázni kimaradozásai miatt az akkoriban fontosnak tartott erkölcsi tisztaságára.    A házasságból rövidesen két fiú született, az apai ismeretség révén állami lakást is sikerült szerezniük. Mónika akkor döbbent rá, hogy férjét nemcsak nem szereti, de szégyelli is. Beiratkozott az esti gimnáziumba és munka, meg család mellett ezúttal leérettségizett. Egy nagy gyárban a jogászok mellett titkárnőként dolgozott és lassan kezdett fejébe szállni saját fontosságának tudata, barátnőit és barátait diplomások közül választotta...A házasság fölbomlott és csúnya válással ért véget. Az utolsó kanálig elfelezték az ingóságokat és a két fiút is elválasztották egymástól. Az idősebbik, aki ekkor már kiválóan sportolt egy első osztályú csapatban - főállású sportolóként - és a sport miatt a középiskolát    anyja példáját követve - félbeszakította, apjához került, míg a fiatalabbik fiú anyjával maradt és a nagyszülőkhöz költöztek. Mónika apja hamarosan meghalt egy orvosi műhiba miatt. A családi házat eladták és az árán városi panellakást vásároltak, ahova özvegy anyjuk is beköltözött.
- Az elhagyott férj elveszítette állását, mert inni kezdett és elsikkasztotta munkatársai pénzét...Titokzatos körülmények között egy sportverseny után hazatérve a fia holtan találta apját az asztala borulva. Örökölte kicsi lakását, megházasodott, ám a bajok nem értek véget. A sportállás megszűnt, pénzbeszedő lett a fiúból, majd rákapott a szerencsejátékra, a pénzzel nem tudott elszámolni és elveszítette állását. Közben két lánygyermekük született, de mire a második kislány világra jött, ez a házasság is felbomlott...
- Zoli -mert így hívták a szerencsétlen sorsú fiút, próbált edzői állást vállalni, a dolgozók esti iskolájában érettségizett is, de komoly munkára nem volt képes többé...Eltűnt a család szeme elől    valahol az alföldi tanyavilágban...
- Mónika anyja halála után /rákban halt meg rövid szenvedés után - magára maradt.    Szeretett volna új családot alapítani, de csak alkalmi partnerei akadtak, és mindig adósságokba keverte magát, hogy kevés fizetéséből finanszírozni tudja úriasnak vélt életvitelét. Végül talált magának egy nála jóval idősebb, rigolyás diplomás özvegy társat, akit mindenben kiszolgál ma is, miközben mindenkit okol mostoha sorsáért, csak saját felelősségét nem látja szomorú sorsának alakulásában.
- Mónika megöregedett, sokféle betegség gyötörte: hallását szinte teljesen elveszítette, a hallókészüléket nem tudta használni, fájt tőle a feje. Szájról olvasva próbált beszélgetni, de ez sok félreértésre adott okot.
Lába – akár az állatorvosi ló példája – minden torzulást, fájdalmat hordozott. Nehéz volt megfelelő cipőt találni ilyen lábra, és még fájt is. Idős társát idegesítette Mónika egészségi állapota, de egymásra voltak utalva. A férfi egyetlen lánya nehezen kezelhető, idegileg terhelt teremtés már    harmadik házasságánál tartott, két apától két lányt nevelt és – bár okos, tehetséges nő volt – munkáját és a gyermeknevelést nem volt képes megfelelően ellátni. Ez a feladat az idős apára és a társául szegődött Mónikára hárult. A nehézségeket növelte a pazarló életmód és a felhalmozott adósság, amit az élettárs lánya okozott.
--Mónikától az élettársa miatt saját gyermekei elfordultak, így sokat kesergett nehéz sorsán, de mert alapjában nem vette komolyan a gondokat, gyakran csak nevetett kilátástalan helyzetén. Néha öngyilkossággal fenyegetőzött, de szeretett élni, ezért nem kellett ezt a fenyegetődzést komolyan venni.
Számtalan ilyen jelentéktelen, de a magányos nők számára nézve keserves sors létezik. Senki sem veszi észre, ha eltűnik, mint azt sem, hogy élt.
 mamuszka - február 11 2022 08:19:09

Lakótelepen élni
Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.
Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.
Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.
Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron
Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.
Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./
Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.
Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.
Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.

Lábujjhegyen lassan lépek,

óvatosan körülnézek.

Észreveszem, ha követnek,

szaporázom lépteimet.

Végül már zihálva futok,

talán biztonságba jutok.

Rém liheg a hátam mögött,

saját árnyékom üldözött.

Allergiám a rettegés,

pánik elől nincs menekvés.

Pszichiátriára visznek,

nyugtatókkal teletömnek,

Mereven nézem a semmit,

nem ismerek meg már senkit.

Béke szigetén pihenek,

anyám mellé temessetek.

Nem gazdag, de jómódúnak mondható, diplomás család két gyermeket – egy fiút és egy lányt - nevelt engedékeny, bőkezű szülői „szeretettel.”
Egyetemista korukban ismerkedtek meg, majd összeházasodtak. Mélyebb érzelmek nem kötötték össze őket, de egyiküknek sem volt igénye erre. Vagyonra és karrierre fordították idejüket, munkájukat. Büszkén hangoztatták, mutogatták gyarapodó ingatlan vagyonukat, értékeiket. Hasonló beállítottságú baráti körrel szórakoztak, magukat úrnak tartották, és a vérrokonság volt a mérce, ami ebbe a kategóriába belefért, azokat az embereket befogadták.
Gyermekeiket kapcsolataik segítségével bejuttatták az egyetemre, majd rangos, gazdag élettársat kerestek nekik. A fiú nem választotta az apa által kiszemelt lányt, diplomásat, de nem elég módos feleséget keresett magának. Az após nem is kedvelte, lenézte a menyét, és annak szüleit is. Lányuk – az anya kívánsága szerint – külföldi férjet szerzett anyja támogatásával. A házasság - bár a külföldi férj sok pénzt hozott a házhoz gyanús üzleteivel, szeretetet keveset – nem volt boldog. Külföldön éltek, nagy házban, luxus körülmények között, a lány gyakran látogatott haza, hogy dicsekedjen és szórakozzon. Szüleivel nem sokat törődött.
Az anya öregedvén súlyos beteg lett, de nem váltott ki részvétet, alig kapott segítséget gyerekeitől, férjétől, inkább csak szidást, gúnyolódást.
Lánya nem tekintve anyja nehéz helyzetét – aki közben még balesetet is szenvedett, karja tört, szemét műtötték – hozzájuk költöztette neveletlen, szemtelen, lusta kamasz lányát. Az unoka hazudik, semmit nem segít, követelődzik és ebben a szülők bűne sokszorosan visszaüt.
Aki nem ad szeretetet, az nem is kap. Pénzen nem lehet megváltani a szeretetet.