Linda-Mama01 blogja

Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen volt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával , így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára , mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott.
Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken. A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották.
Az iskola igazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja , természetesen megfelelő óradíjért. /ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./

A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot. Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse.
Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem mert e a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának. Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kisfőnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek.
Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból. Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. keresett magának másik balekot.
Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége. Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbirálásraa doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr. .címet.
Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven.
Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek .
A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették...de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezentúl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel...és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
 mamuszka - október 31 2010 15:19:41

A tükörkép

Belenézett a tükörbe,

rútnak látta magát benne.

Belevágott, összetörte,

a tükör ezt megköszönte.

A tükör nem csúfolódott,

a tükörkép nem hazudott.

Régen szép képet mutatott,

mélykék szemet, piros ajkat,

sima arcot, barna hajat.

Az idő ezt elrontotta:

Ráncos arca, vékony ajka,

szeme fakó, haja fehér,

az öregség tükörbe néz.

Vannak krémek, szemfestékek,

Nem hozzák vissza szépséged.

Fogadd el az öregséget.

Lelked maradjon fiatal,

ez a szépség nem kopik el.

Lakótelepen élni
Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.
Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.
Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.
Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron
Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.
Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./
Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.
Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.
Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.

Visszanézve

Keressük a boldogságot,

nem ismerjük a világot.

Az élet szép lehetne,

de nem teszünk eleget érte.

Nincsenek objektív képek,

csak látszat igazságok,

a tények nem varázsok,

csupasz valóságok.

Öregen bölcsebb az ember,

visszanéz, de vallani nem mer.

Titkolni való vétkek,

jelentéktelen vélemények,

kudarcok, sikerek,

így éltük végig az életet.

Az undor is allergia,
annak valamilyen faja...
Lehet szín, szag, étel, állat,
mit az ember ki nem állhat.
Hideg, meleg, vagy személy is,
aki kedves, undok mégis.
akit tested elutasít,
gondolatod messze röpít..
Van ennek valós alapja,
egész valód megbántotta.

Andor bácsi, te vagy nekem
a legundokabb emberem...
Ha meglátlak, menekülök,
gyakran erre kényszerülök...
Undorodom, jaj de kínos,
kimutatni - persze - tilos.
Rossz a szagod, koszos ruhád,
bizony sokan utálnak már...
Fogad sárga, ápolatlan,
kár, hogy nem vagy még fogatlan.
Mocskos szádban trágár szavak,
gyomrom forog, ha hallgatlak.

Tisztálkodj meg kívül, belül,
talán lesz, ki újra becsül,
De bennem az undor kövült,
keményen összetömörült.
Ne pusszants, mert nem feledem,
milyen gonosz voltál velem...
Ismerj magadra - bosszantó,
légy ma is magadhoz méltó...
Én is maradok a régi,
emléked undor kíséri...
Ha csak nevedet meglátom,
kiütések jönnek rajtam..
Jelenléted sokkol engem,
allergia te vagy bennem.