Gondolkodom tehát írok
SzemélyesBelső űr...
Csillag, Te tündöklő bolygó,
Te kiből csak a fény lehet enyém.Üres vagyok, mint egy lyukas boroshordó,
léket ütött bennem az elmúló remény.
Bár lennék merész ki az űrbe száll,
és nem távolból lesnék megüresedve.
Ám már túl sok volt a csillagos aszály,
Elfáradtam a kazalban a tűt keresve.
Ezért már inkább a földön leülök,
s mint egy fáradt remete csak írok.
Néha úgy érzem, mindjárt megörülök,
máskor meg azt, hogy bármit elbírok.
Nem baj legalább Te megmaradsz nekem,
s majd az idő tengere kagylóját kimossa,
ha meglátom menten zsebre teszem,
de addig szívem a magány mardossa.
Lelkem tükre
Hűnek önmagamhoz lenni annyi,
Mint éhező koldusnak enni adni,
Mint megvigasztalni egy síró gyermeket,
Erősiteni a gyengeséggel bíró lelkeket.
Hűnek önmagamhoz lenni mégis oly nehéz,
Az igazság kenyerét lepi a kor penész.
A látszat fon ködöt s takar minket el,
A szó szélként hazugságot hintve szel.
Hűnek önmagamhoz lenni ez mit akarok,
Ne én legyek az ki álnok hírt kavarok,
Legyek az ki a szívemből beszél,
Öreg próféta ki a hitemről mesél.
2004, december 27
Régi életkép
Üresség. Ez tölti ki porhüvelyem, benne káosz,
Űr hatalmas zűr, kavarog. Megvadult ciklon.
Fáradtan ér jelenem az örökké rohanó mához,
Életem gyümölcse egy hatalmas savanyú citrom.
Itthon. Unottan száll a csend, szinte fájón ordít,
Képzetem nem szárnyal oly felhőtlen, mint rég.
Mi történt, hogy hirtelen minden jó hátat fordít?
Régen szerető szívem mára keményíti a hideg jég.
Lét. Puszta, s egyszerű dolog. Nem élvezem, csak van.
Sík lelkem kopár kietlen szirtjén gyom gondolat,
Melyet elnyom egy rideg fagyos érzés, mint hópaplan,
Hibernálva ezzel minden jót, s minden gondomat.
Cél. Gyermeteg naiv butaság, mára kinőttem én,
Már nem fáj, csak vegetál, nem küzd az emberfia,
E gyötrelmes élet zsarnok uraság, mi kőkemény,
Az agyunk által generált súlyos rendszerhiba.
Vágy. Valahol talán nagyon mélyen elfeledve,
Belül hol nem látja senki szeme, még én sem,
Nem moccan, fekszik testemben holtan eltemetve,
Hideg bomló lényét napról napra érzem. Vérzem!