Gondolkodom tehát írok
SzórakozásTárskereső tip(pfr)uskák
A diplomás iskolapélda,
ki nem éri be bárkivel.
Elítél, s mint elit él ma,
egy IQ bajnok spániel.
Az összeszedett szófukar,
aki tőmondatokban felel.
S mellé kreatívságára utal,
több hangulatkifejező jel.
A válogatós „kis” drága,
így rakták őt össze régen.
Ma sem viszik el a bálba,
lába között ősz szemérem.
Az elvárós balerina,
Ő az igények tárháza.
Bármit teszel az is hiba.
Menj le szépen spárgába.
A nyák napjára!
Ó Te, nyálkahártya síkosító réteg!
Mely könnyíted így az érintkezést.
Áldott légy mert a felszínek épek,
ahogy elősegíted pl. a falatnyelést.
Kiszáradástól védő gondos Kertész,
ki megóvtál s óvsz megannyi bajtól!
Szemed meglátja az apró szemcsést,
ki a bejutásra szerencsétlenül startol.
Hiába kémiai és ozmotikus ártalom,
vagy csíntalan mechanikai gikszer.
Áldom a napi liter nyákomat nagyon!
Épp teste annak lehet kit a lelke tisztel.
Szundi két apródja
Hófehér az égbolt, mindenütt a fagy,
Sűrű erdő mélyén apró ház romja,
Picur lakóinak száma mára hat,
Bent henyél mind, a napot lopva.
De két ifjú térdel, kezükben lant,
Két fiatal törpe, kint az udvaron,
Zenélve, s felváltva énekelnek dalt,
Egy sír mellett mindezt a hópamlagon.
- Ó jó apánk, itt nyugszol föld alatt,
Mért lettél öngyilkos Hófehér miatt,
És most itt vagyunk, siratjuk sorsodat,
Első s másodszülött, szerető fiad. -
- Konok jó atyánk, a Herceg álnokul,
Ellopta anyánk, s Te a bánatba halá,
Elhozzuk, esküszünk, Neked zálogul,
vérét a gaznak, vérünkkel esküszünk rá!-
Azzal a két fiú, Benedek s Elek,
Kifogja a pajtából apjuk hű lovát,
Vadkender nyerít, hogy felül Benedek,
Eleknek meghagyva a ló tomporát.
Sebes vonatként, Vadkender vágtat,
A haj és hónaljszőrzet egyaránt lobog,
A cél mihamarabb elérni a várat,
Fent két fogsor, lent négy pata kocog.
Három nap, három éj megállás nélkül,
A két törpfi szinte a nyeregbe ragad,
De az ormótlan várat elérik végük,
S mindkettő pisilni egy bokorhoz szalad.
Megkönnyebbülve határozza el Benedek,
- Elek, bemegyek! Te fedezz engem!
Megöljük a herceget! Fegyvert keresek.
Jé itt két zászlórúd, jó ötlet, kihegyezem.-
Két hegyes fakaró, két bosszú harcosa,
Keanu Reeves és Chuck Norris féle technikával,
A várvédő katonákat a falhoz csapdossa,
Míg szembe nem találják maguk a vár urával.
- Nyársalni jöttetek? Korai lesz a piknik,-
Színlel meglepettséget a Herceg,- Egyétek,-
Kínálja őket a Szőke kék szemű, ahogy illik,
- Piros alma, nem fóliás, tápláló egy étek!-
- Aha, tudtam, Te a gonosz boszorka sarja vagy!-
Sziszegi elmésen Elek, és bátyjára kacsintott,
- De ne aggódj sátánfi, letörjük rút szarvadat!
Azért jöttünk, hogy belőled daráljunk fasírtot!-
- Mindig is meghatott az efféle imádat! –
Tépi le a Szőke magáról a páncélt, oda a látszat,
- Rajta két pondró mond el az imádat!-
Hőseinket molesztálja a termet betöltő lábszag.
Meg kell adni a lemez mez előnyösen festett,
De alatta egy undorító féregalak lapult,
Bűvpáncél mutatta daliásnak e testet,
Kiszáradt fekély, s tyúkszem lepte a Nagy úrt.
Benedek felismerte a helyzetet, cselekszik,
Zsebéből kis tündérfiolát gyorsan kivesz,
Magzatvíz csobogott benne eleddig,
Ráönti a karója végére, abból így lesz:
Egy *shotgun! Csecsebecse minden túlélőnek,
Határozott célzás, visítva száll már a sörét,
És visít a Herceg is, mert épp reá lőnek,
S a halott zombinak egy kulcs díszíti övét.
A fiolába vér, a kulcs a kézbe kerül,
Elek és Benedek a várbörtönhöz rohan,
Lópokróc alól egy törékeny alkat felül,
Szerető anyjuk az, s szerencsére jól van!
-Ó anyánk élsz, hála égnek!- ölelik vidáman,
- Lám az itteni börtönkoszttól nem lettél dundi,
Jer haza, lesz lakoma, várunk már mindnyájan. -
Hófehér örül, majd elkomolyodik: - Szundi? –
Néma csend kísérte végig útjukat haza,
A két fiú vezette Vadkenderen Hófehért,
Kinek a könnyektől nem maradt szava,
Amint aszerelme sírja közelébe ért.
Néma gyász, három fájdalmas szív,
A fiolát a vérrel a sír mellé dugná Benedek,
De egy kő áll az útjába, így nagyot szív,
S megtöri a csendet: - Vazze, hát nem elesek?! -
És a fiola biza széttörött, s a vér a sírba száll,
- Nyugi, - súgja halkan anyjuk, - Semmi gond. -
Hírtelen kinő a hanton egy kék színű rózsaszál,
S a halom megmozdul mi lehet az vakond?
Szent ég, nem az, hanem a Szundi ébredt fel!
A rózsát átnyújtva csókolja piruló kedvesét.
- Angyalbögyörő, a szívem csak Te éred el!-
Örvend Hófehér, megsimogatva Szundi fejét.
Ez volt a legjobb, ami a végére történhetett,
Már mindenki vidám, és csak örömében sír,
Hiába a hideg, mert melegít mától a szeretet,
És nem zavart senkit, hogy elfogyott a szőlőzsír.
*shotgun = sörétes vadászfegyver
Őszi somolygó
Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,
Elhagyva végleg a dús lombkoronás otthonát.
Itt-ott a padon futkos nagy halom,
Lábam munkába menet roppan az avaron.
Négy-öt kiskölyök benne sündörög,
Eljátszva azt, hogy titkos ügynökök.
Vékony kiskabát, hűs szél szűri át,
Mindenki szénnel kombinál tűzifát.
Csak Norris nem fázik, a jegesmedve teázik,
A reggeliknél lassan a forró csoki bejátszik.
Jóska-Pista bá a páleszt issza már,
A pedofil mikulás lassan visszajár.
A fék csikorog, a zsanér meg nyikorog,
Mínusz tíz fokban az arcom mindig vigyorog.
Kipp-kopp gesztenye, sülve tetszene,
A Jeti már az utcákon, esélyünk sincs ellene.
Öt-hat csemete, kis kezében csemege,
Sült tököt kenve a ruhánkba ordítják:- Nesze te!-
Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,
- Közeleg a tél! - üvölt a hajléktalan, aki már bepiált.
Bárban
Előttem italt szív sálban,
Leomló szőke hajzuhatag,
Szemében sugárzó vággyal,
A szívószála végébe harap...
Körme rózsaszín, messziről vörös,
Cikláment tekert nyakára,
Mellette a buja tekintetű sörös,
Ezt látva habot öntött magára..
Eközben a kólám nyelem,
Jégkocka koccan alján,
Majd felállok s kifelé menet -
sörösnek súgom: "Tied, Te talján!"