Knoska blogja

Épp az előbb néhány lejegyezni való dolgot mocskosul régimódi módszerrel oldottam meg. Képzeldd el a borzalmat ! Tollat kerestem és papírt. Majd a tinta betűket írt a papírra. Micsoda szörnyűség ! Nem is bírtam ki, hogy eme traumát ne osszam meg veletek. Ez pokoli kín ! Már most morzsolom a sátáni szemeket az elfoszló láncon. Úgy érzem, hogy az alvilág sötét bugyraiba jutok !

Az utóbbi időben megküzdöttem egy két versemmel. És úgy néz ki megérte. Hiszen olyan emberek ismertek meg és értékeltek akiket én még sosem láttam. Talán jobban is ismernek, mint akik a közelemben vannak. Bár én ettől a néha bizony kellemes érzéstől megpihenni nem akarok. Egyszerűen azért nem mert ha néhány olvasó/szerző elismerően ír véleményt verseimhez akkor igenis adnom kell ezért valamit. Azaz tartani a minőséget. Kérem szépen ez a nem könnyű. Megteszem a tőlem telhetőt, az biztos.

DE. 

Ezután se leszek egyszerű eset abban mindenki biztos lehet, mert a fércmunkákat utálom. Egy vers olvasása számomra hatalmas élmény és az írója mégha amatőr is igenis képes arra, hogy jelképesen/ vagy magam valójában meghajoljak előtte. Itt is ezt keresem. Jelzem, hogy már találkoztam ilyen pillanatokkal.

Jó lenne ebből még több.

Írj és alkoss. Ha csak firkálni tudsz hagyd abba. Én az emberek között megbújó isteneket keresem és nem téged. (VAGY ÉPP TÉGED ?)