Knoska blogja

Még iszogatok. Így Éjjel kettő után.

A normális ember már pihen.

Ritka, hogy tobzódok saját szavaimban.

Ezért is írtam rögtön, majdnem rögtönözve

kábé fél éves éves jegyzetekből két verset.

Jó egy kis pihenés.

Mert néha a szavak is tompák akár

a fények. 

Idő kell, hogy erőre kapjanak.

Ebben az évben megritkultak a verseim. Ez nem az írás vágyának hiánya.

Hanem a közlés személyes szándékának indítékai. Hiszen nem akarok mindent én sem

elmondani.

De mégis , ott belül szőke habokat vet az érzés. A csontomig hatoló fájdalmas

kényszer ami fáj, mégis édes, hiszen szavakba tudom önteni. És amire szavaim

vannak azoktól az eddig árnyékban megbújó dolgoktók 

már nem félek, mert akkor már én vagyok, nem egy torz álom...

Tudod mi az szavak nélkül álmodni ?

Én voltam ott. A semmi tengerén.

Korlát után kutatott kezem.

Elestem.

A lépcső éle hordta vérem.

Sírtam, hangom nem volt.

Gyermek ki voltam, ott maradt.

Hozzám szól. Azok a képek.

Ecset utát kutatnak. Én vagyok a festék.

Ujjaim sörték tövét érintik

Ugye ez más. Még a fotóm is idegen. Tíz év, és már nem is ez vagyok. Csak voltam. (még az adatlapnál is 5 évvel korábbi kép van).


Mintha mentegetőznöm kellene. Pont ezt ne ne várd tőlem. Úgy élek a mocsokban, ahogy te a szépben. És mégis én vagyok aki szebbet lát. Miért ez az ego ? Ó, nézz magadba. Merő önzés a létünk. Hisz ha a gyerekednek veszel szép ajándékot annak örülsz előre, hogy ő majd örül a játéknak mit tőled kapott és rád mosolyog. Akkor hát nem az ego a döntő ? Persze ez csak gonoszság lenne. Értsd a lényeget. Hiszem, hogy van aki tudja mit akarok mondani. Kemény tudom. De én már csak azokra tudok felnézni akik erőt sugároznak magukból, mert gyenge én is voltam. És ez ami többé nem kell. 


Az, hogy vannak érzéseid nem tesz gyengévé. Nem is erről beszélek. 
Az akarat, a cél iszonyatos hiányáról arról ami rosszabb egy élőhalottnál.
Nézz körül és mondd, hogy hazudok...


A versek ? Lesz még. Nem vagyok vidám dalok dalnoka szóval rám ne várj egy mosolyért.
De tudom, hogy az mennyit ér...