Magból kis növény

Irka.Palanta•  2020. szeptember 26. 19:11

Krumpliszsákok (vers)

Két krumpliszsák egymás mellett,
Magukban csak így elvannak,
Meg se látják, hogy a másik
Épp csírázik vagy elhervad.
Az egyikük kiönti mind,
Mit bele rakott a világ,
A másik zsák végig szótlan,
Benntartja a sok krumpliját.
Haragudna ő is persze,
Hogyha éppen azt lehetne,
Sírna piszkos, friss harmatot,
Mi a földre leperegne.
De ez a zsák csendben várja,
Hogy ha az idő eltelik,
Kiviszik a szabad földre,
Egy szántóföldbe elvetik.
A csírákból ott bokor nő
És újabb krumplik serege,
De ahhoz ő el kell haljon,
Hogy teremhessen eleget.

Irka.Palanta•  2020. szeptember 23. 16:04

Korosztály (valami vers szerűség)

Nem gondoltok messze,

Nem nézitek az eget,

Vagy hogy holnap lesz-e,

Nem ismertek oly' helyet,

Ami nektek otthon,

Nem vágytok el messzire,

Száz szó, mind semmit mond,

Csak a világ felszíne

Érdekel, annyi sem,

A jövőre sincs terved,

Kuka a szendvicsed

Sírja, unsz minden percet,

Szerinted hülyeség

Minden, ami nem divat,

Nem érted a mesét,

Semmiségeken kivagy,

Semmi sem érdekel,

Nem érted a világot,

Nem hiszel, kérdezel,

A divatot imádod.

 

A sötétség, a fényhiány,

Száz értelmetlen villanás,

A jéghideg, a perzselő

A szélvihar, hamis csillogás,

Nem akarom, hogy az élet,

A valóság, egy régi szomj,

Mély, magas, széttörjön téged.

Talán megállít a tériszony.

 

--------------------------------------------------

Elég zavaros, a ritmus nem jön ki, ezért most csak itt publikálom.

 

Ma volt filozófia és irodalom óránk is és teljesen megvagyok döbbenve, hogy a korosztályomat, mennyire nem érdekli semmi, csak a felszínes dolgok. Még olyanokat is, akikről nem hittem.

Nem akarják, próbálják megérteni a világot, nincs semmi tervük a továbbiakra, és alig ismerik önmagukat.

Úgy látszik, sosem voltak egyedül vagy olyan nehéz helyzetben, hogy elgondolkodtak volna bármin is.

Nem szeretném... nem szeretném, hogy a valóság, a "nagybetűs élet" porrá zúzza őket.

Irka.Palanta•  2020. augusztus 30. 23:31

Nem zenekar (vers)

Nem zenekar csupán egy hegedű,
Egyke bárány farkastól menekül,
Az otthagyott tárgyat por lepi el,
Nem lehet hangzavar egy decibel,
Visszhang kiállt bele a semmibe,
Kihalt és elveszett a csendliget,
Nem vagyon csak egyetlen pénzérme,
Nem tudás az ember egy észérve.

Egy jó gondolat még nem bölcsesség,
A néptelen királyt nincs kik éltessék,
Egy kóbor ember még nem népesség,
Egy szál virág magában nem mező,
Nem visz sehova félpár evező.
Egy csepp még nem vihar és nem eső.
Egy homokszem nem komplett sivatag,
Az ablakban váza nem kirakat.

Egy falat kenyér nem egy lakoma,
Egy lövéstől nem leszel katona,
Művésszé sem tesz egy vonalacska,
Egy szőrszál még nem egy egész macska,
Egy apró bárányfelhő nem ború,
Egy szabálytól nem leszel szigorú,
Egy költői kép nem tesz költővé,
Cérnát sem avatnak felöltővé.

Nem zenekar csupán egy hegedű.
De mondjátok, akkor engem,
miért hagytatok egyedül.

Irka.Palanta•  2020. augusztus 30. 21:51

Hé, ne sírj

Hé, ne sírj,
Megint lesz holnap!
Hozok neked egyet.
Nem is fogsz emlékezni a mára.

Hé! Ne sírj!
Tudom, koraérett realista vagy,
De tudnod kell, hogy van tovább.

Hé, ne félj!
Ha halálszag terjeng is majd az utcákon,
A happy end előre meg van írva.

Hé! Ne félj,
Ha jön is a tél, te magad ura maradsz,
A kontrolod nem lopja el senki.

Hé. Mesélj.
Nem fogsz megfulladni,
Vigyáznak rád.

Hé! Mesélj...
Mit szeretnél tenni?
Értékes vagy. Tudjad.
Egyszer meghallgatnak talán.

Hé... figyelj,
Nem cserélnélek ki senki másra,
Pótolhatatlan kincs vagy.

Hé, figyelj!
Mondtam már, hogy nem kell tökéletesnek lenned?
Ha hibázol, majd szólok.
Megoldjuk.

Hé, tudod,
Hogy csodállak még ha sírsz is,
Amikor elveszettnek érzed magad?

Hé...tudod,
Tudom, hogy nem volt gyerekkorod
És legszívesebben a hátadon vinnéd a világot.

Hé, láttam
Hányszor fogtad vissza magad,
Maradtál néma, harcoltál.

Hé! Láttam,
Hogyan bántottak, amit senki nem látott.
De túlélted életed eddigi minden rossz napját.

Hé.
Nem vagy gyenge és nem haragszom rád.
Csak arra kérlek, hogy azt a porszemnyi álmod ne add fel.
Mindegy mit mondanak: itt leszek.

Irka.Palanta•  2020. augusztus 30. 21:46

Írni (vers)

Írni, írónak lenni,
Micsoda mulatság!
Szobába zárt, könyvbe írt,
Rabruhás szabadság.

A földet ásni,
Kincset keresni benne,
Édes, halk titkokat,
Világot festeni,
Mintha másmilyen lenne,
Milyet csak kép mutat.

Csomagba csukni
A levegő mámorát,
Magasat és mélyet,
Félszavak, sóhajok
Zengő, népes táborát,
Nappalba az éjjet.

Van, hogy cifra kép,
Vagy halovány hangulat,
És szív-mosoly közte,
Máskor forró könnycsepp,
És jéghideg gondolat,
Langyos szóban ér össze.

Szavakat fűzni,
Mint gyöngyökkel játszani,
Szőni mondat paplant,
Színné törni a fényt,
A világ sok arcait,
Az elmondhatatlant.


----------------------------------------

Az történt kérem, hogy beleolvastam az új irodalom szöveggyüjteményünkbe.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom