Magból kis növény
A walesi bárdok átirat - amit 12 évesen írtam :D
Wallesi bárok
(nyugalom: semmi köze az amerikai elnökhöz :D )
Egy elnök, Amerika elnöke
Fehér, magán repcsin érkezik.
„Na, muti, Magyar ország bejön-e?
Most tudtam meg, hogy létezik.
Van ott Misisipi, meg Hollywood?
A polgármester tárcája kövér?
Használt-e sok kuncsorgás, úgy
A plusz bevételért?
Meg a nép, az uncsi nép,
Élvezi a mozinkat?
Fizeti az adót, bért?
Abból, amiből fizetést kap?”
„Főnök! Tényleg az USA
Legnagyobb csodálója ez,
KFC, mozi, Meki a jussa,
Alföld, Duna mind benne lesz!
És persze a polgárok,
Olyan boldogok,
Mint azt tőlük elvárod!”
És üres lakótelepen ballagott.
Egy elnök, Amerika elnöke,
Most már a verdáján gurul,
A Feri-hegyi repülőtér körülötte,
Neki némaság szolgál otthonul,
BurgerKing, írja a vár logója,
Hol aznap este kajált,
Burger King, a vár igazgatója
A név táblán ez állt.
Hamburgert és sült krumplit,
Mindent, amit csak az étlapról kikér,
A pincér épp csak kikerüli a rumlit,
Mire a konyháig újra elér.
De semmit, amit-e szép ország,
Kifőzött, lásd: gulyáslevest
Nem adnak neki sem egy morzsát,
De az étlapon se keresd!
Ti urak, ti urak! Hát hol van rólam,
A színes, villogó plakát?
Ti urak, ti urak! Senki se józan?
Az amerikai elnök nem kapja meg a jogát?
Mekit, meg sci-fit nézhetek,
Falhatom az Amerikai falatot,
Itt töltöttem tíz hetet,
De tőlem a zenét megtagadod?
Ti urak! Ti…! Tömni a főnök zsebét!
Az persze megy? Az USA ne éljen?
Hát ki ír itt rólam filmzenét?
Keljen már élet valaki fejében!
Egymásra néz a pincér, főnök,
A vendégek sorra,
Többségük ki sonfordál
Azt mondja a mosdóba...
A légkondi megáll, a TV lefagyott,
A pénztárgép se csilingel,
Egy szakács mindet félbe hagyott,
Ősz úr áll fel, babrál a kilincsel.
Itt vagyok uraság, majd én dalolok!
Ide figyelj, mondom sorban,
Tudd meg, hogy esett a dolog!
Összehúzzák magukat a hátsó sorban.
„A sok gyerek, mára már felnőtt,
Bezárt a Pannon stúdió,
Meghajoltak, az Amerikai szinkronhang előtt.
Ezeket a mozikat, már csak unni jó!
És azt mondják, a fejük lágya benőtt?!
Még, hogy segély, meg UNIO?!
Sírva böngész, aki még kap levegőt,
Te, csináltad ezt, szó mi szó!”
Kirugni! - mordul a dirire.
Kap az elbocsájtó levél után,
Menőbb kell! Ez menjen a dilire!
Így végezte az ősz az utcán.
"Amerika, és made in china, tűnyél el innen!”
Fiatal lép elő, vagányan lépked.
„Magyarországon, hamis itt minden,
Képes vagy még idetolni a képed?"
Legyint még az elnök; kuka!
És még elérte az esti kukás járatot,
A pult mögül jött a harmadik, lábán Nike csuka,
Pimaszul, felkönyökölt, szóban támadott.
Szemébe néz, közelről, felül az asztalra,
És ezt mondja, jó hangosan,
Hogy mindenki meghallja!
Kihúzta magát, harcosan:
„No ide figyelj, elnökkém!
Ha nem lenne, olyan jó híred,
A plakátod úgy lelökném...
Egy rapper sem olyan hírhedt,
Hogy azt mondja, éljen Amerika!
Jóformán gyarmatok vagyunk
És az eset kicsit sem ritka!”
„Na persze! Akkor kicsit csalunk!
Akinek nem drágább a presztise,
Megoldjuk, nem vegye majd be a mi kis falunk,
De nem lesz vidéki se, pesti se!"
A Népdal Csoport, a klasszikus,
Mind le lett váltva, Bieberre, Jacksonra,
Így szált repülőre: „Fantasztikus!”
És nézett le, a Magyar honra, romra.
Egy elnök, Amerika elnöke,
Felhők felett, a magán gépén suhan,
Ég körülötte a naplemente,
„Hogy beszélhetett így velem ez a suhanc?!”
Ötszáz, rapper és népzenész,
Ment, kukásnak, vagy híd alá,
Lett belőlünk, takarító, tűzszerész,
A romba döntési engedélyt itt írd alá!
„Hé! Hé! Mi zúg? Ne zörögjetek!
A Fehér Házban sincs biztonságban,
Az ember, köztetek?
Hányszor kell, még szátokba rágjam?!”
Ki megy, senki, sehol, néma csend.
Még a légy se zümmög sehol,
Felbukik, pedig nincs más ott, csak rend.
„Az se zavar, ha az elnök letol?!
Hé! Hé! A senki, hogy dobol?
Beszöktek a magyar koldusok,
Az ablakon, valahol?
Hol vannak a kommandósok?!”
De túl zenén, túl ébresztő óra,
Csengésen, és a „góól” ordításokon át
Ötszáz rappeli vezényszóra
A Lánchíd alatt, Amerika himnuszát.