Magból kis növény

Az ablakon a plüssmedve beles,

Zsebben rég lejárt buszjegy, jeles

Rózsaszín kiselefánt az asztal alatt,

Óriáskígyóba bújt, rajta kalap,

A padlón pösz, elgurult a gyógyszer,

Nézi a szőnyeg alá söpört módszert.

Kéznyom van az ablakon,

Kék kismajom, feladom.

Wallesi bárok

(nyugalom: semmi köze az amerikai elnökhöz :D )

Egy elnök, Amerika elnöke

Fehér, magán repcsin érkezik.

„Na, muti, Magyar ország bejön-e?

Most tudtam meg, hogy létezik.

Van ott Misisipi, meg Hollywood?

A polgármester tárcája kövér?

Használt-e sok kuncsorgás, úgy

A plusz bevételért?

Meg a nép, az uncsi nép,

Élvezi a mozinkat?

Fizeti az adót, bért?

Abból, amiből fizetést kap?”

„Főnök! Tényleg az USA

Legnagyobb csodálója ez,

KFC, mozi, Meki a jussa,

Alföld, Duna mind benne lesz!

És persze a polgárok,

Olyan boldogok,

Mint azt tőlük elvárod!”

És üres lakótelepen ballagott.

Egy elnök, Amerika elnöke,

Most már a verdáján gurul,

A Feri-hegyi repülőtér körülötte,

Neki némaság szolgál otthonul,

BurgerKing, írja a vár logója,

Hol aznap este kajált,

Burger King, a vár igazgatója

A név táblán ez állt.

Hamburgert és sült krumplit,

Mindent, amit csak az étlapról kikér,

A pincér épp csak kikerüli a rumlit,

Mire a konyháig újra elér.

De semmit, amit-e szép ország,

Kifőzött, lásd: gulyáslevest

Nem adnak neki sem egy morzsát,

De az étlapon se keresd!

Ti urak, ti urak! Hát hol van rólam,

A színes, villogó plakát?

Ti urak, ti urak! Senki se józan?

Az amerikai elnök nem kapja meg a jogát?

Mekit, meg sci-fit nézhetek,

Falhatom az Amerikai falatot,

Itt töltöttem tíz hetet,

De tőlem a zenét megtagadod?

Ti urak! Ti…! Tömni a főnök zsebét!

Az persze megy? Az USA ne éljen?

Hát ki ír itt rólam filmzenét?

Keljen már élet valaki fejében!

Egymásra néz a pincér, főnök,

A vendégek sorra,

Többségük ki sonfordál

Azt mondja a mosdóba...

A légkondi megáll, a TV lefagyott,

A pénztárgép se csilingel,

Egy szakács mindet félbe hagyott,

Ősz úr áll fel, babrál a kilincsel.

Itt vagyok uraság, majd én dalolok!

Ide figyelj, mondom sorban,

Tudd meg, hogy esett a dolog!

Összehúzzák magukat a hátsó sorban.

„A sok gyerek, mára már felnőtt,

Bezárt a Pannon stúdió,

Meghajoltak, az Amerikai szinkronhang előtt.

Ezeket a mozikat, már csak unni jó!

És azt mondják, a fejük lágya benőtt?!

Még, hogy segély, meg UNIO?!

Sírva böngész, aki még kap levegőt,

Te, csináltad ezt, szó mi szó!”

Kirugni! - mordul a dirire.

Kap az elbocsájtó levél után,

Menőbb kell! Ez menjen a dilire!

Így végezte az ősz az utcán.

"Amerika, és made in china, tűnyél el innen!”

Fiatal lép elő, vagányan lépked.

„Magyarországon, hamis itt minden,

Képes vagy még idetolni a képed?"

Legyint még az elnök; kuka!

És még elérte az esti kukás járatot,

A pult mögül jött a harmadik, lábán Nike csuka,

Pimaszul, felkönyökölt, szóban támadott.

Szemébe néz, közelről, felül az asztalra,

És ezt mondja, jó hangosan,

Hogy mindenki meghallja!

Kihúzta magát, harcosan:

„No ide figyelj, elnökkém!

Ha nem lenne, olyan jó híred,

A plakátod úgy lelökném...

Egy rapper sem olyan hírhedt,

Hogy azt mondja, éljen Amerika!

Jóformán gyarmatok vagyunk

És az eset kicsit sem ritka!”

„Na persze! Akkor kicsit csalunk!

Akinek nem drágább a presztise,

Megoldjuk, nem vegye majd be a mi kis falunk,

De nem lesz vidéki se, pesti se!"

A Népdal Csoport, a klasszikus,

Mind le lett váltva, Bieberre, Jacksonra,

Így szált repülőre: „Fantasztikus!”

És nézett le, a Magyar honra, romra.

Egy elnök, Amerika elnöke,

Felhők felett, a magán gépén suhan,

Ég körülötte a naplemente,

„Hogy beszélhetett így velem ez a suhanc?!”

Ötszáz, rapper és népzenész,

Ment, kukásnak, vagy híd alá,

Lett belőlünk, takarító, tűzszerész,

A romba döntési engedélyt itt írd alá!

„Hé! Hé! Mi zúg? Ne zörögjetek!

A Fehér Házban sincs biztonságban,

Az ember, köztetek?

Hányszor kell, még szátokba rágjam?!”

Ki megy, senki, sehol, néma csend.

Még a légy se zümmög sehol,

Felbukik, pedig nincs más ott, csak rend.

„Az se zavar, ha az elnök letol?!

Hé! Hé! A senki, hogy dobol?

Beszöktek a magyar koldusok,

Az ablakon, valahol?

Hol vannak a kommandósok?!”

De túl zenén, túl ébresztő óra,

Csengésen, és a „góól” ordításokon át

Ötszáz rappeli vezényszóra

A Lánchíd alatt, Amerika himnuszát.