Krumpliszsákok (vers)

Két krumpliszsák egymás mellett,
Magukban csak elvannak,
Meg se látják, hogy a másik
Épp csírázik vagy elhervad.
Az egyikük kiönti mind,
Mit bele rakott a világ,
A másik zsák végig szótlan,
Benntartja a sok krumpliját.
Haragudna ő is persze,
Hogyha éppen lehetne,
Sírna piszkos, friss harmatot,
Mi a földre leperegne.
De ez a zsák csendben várja,
Hogy ha az idő eltelik,
Kiviszik a szabad földre,
Egy szántóföldbe elvetik.
A csírákból ott bokor nő
És újabb krumplik serege,
De ahhoz ő el kell haljon,
Hogy teremhessen eleget.