Magból kis növény

Írni, írónak lenni,
Micsoda mulatság!
Szobába zárt, könyvbe írt,
Rabruhás szabadság.

A földet ásni,
Kincset keresni benne,
Édes, halk titkokat,
Világot festeni,
Mintha másmilyen lenne,
Milyet csak kép mutat.

Csomagba csukni
A levegő mámorát,
Magasat és mélyet,
Félszavak, sóhajok
Zengő, népes táborát,
Nappalba az éjjet.

Van, hogy cifra kép,
Vagy halovány hangulat,
És szív-mosoly közte,
Máskor forró könnycsepp,
És jéghideg gondolat,
Langyos szóban ér össze.

Szavakat fűzni,
Mint gyöngyökkel játszani,
Szőni mondat paplant,
Színné törni a fényt,
A világ sok arcait,
Az elmondhatatlant.

----------------------------------------

Az történt kérem, hogy beleolvastam az új irodalom szöveggyüjteményünkbe.

Az ablakon a plüssmedve beles,

Zsebben rég lejárt buszjegy, jeles

Rózsaszín kiselefánt az asztal alatt,

Óriáskígyóba bújt, rajta kalap,

A padlón pösz, elgurult a gyógyszer,

Nézi a szőnyeg alá söpört módszert.

Kéznyom van az ablakon,

Kék kismajom, feladom.