Szomjúságom

Mámoros éjeken kétkedve ébredve
tükrömbe révedve vénember néz szembe.
Kótyagos bódulat szófukar koldusa.
Rád hagy most bármit, csak előbb még innom adj!
Ülj le a díványon! Így. Most már kivárom:
Igazad kifakad... Szép, ahogy kiakadsz!
Nekem így néz ki ma egy kis amnézia.
Hallom a szavaid, csak épp az ajkaid
bíbor bársonyára gyúlok izzó lángra!
Karomba szeretlek, az égig emellek, onnan elejtelek...
Szárnyadat levetted, rajtam ne keressed!
Alku ez, nem vitás: azé a szárnyalás, kit vonz a zuhanás!
Feküdj a szélre fel! Táncolj és énekelj! Gyermek légy mégegyszer!
Jutalmad ma megkapod, mosolyod ha felragyog, elkapnak az angyalok!
Mámoros éjjeken kéjekre ébredve
tükrömbe révedve szép szemed néz szembe.
Ágyalós bódulat szófukar Lótusza!
Rámhajolsz; várj! Csak most... elöbb még... innom adj!