Hevocka vers blogja

Nem tudom, ki vezeti a tollam

Ha Müller Pétert olvasok

Mindig bekattan.

Életre kel száguld

Jön ki belőle ilyen-olyan

Érzés, történés, ma és a rég múlt

Jut az is eszembe, mire nem is gondolok.

Régi érzelmem és mostani hatásfok

Érzéshullámaim így becsapnak másokat.

Akik értem szeretettel aggódnak,

Velem gondolnak.

 

Más, hogy az Ő lelkük is rázós.

Ha érzéshibát látnak bennem, akkor

Az övék tán aggasztóbb.

Figyelek is rájuk, mert

Nekem szánt tükrük

Róluk sokat elárul.

Próbálom fogni a kezüket

Mert, összefogással mindig

Csak előbbre léphetünk, legalább egyet.

 

2010. május 15.

 

 

Mottóm: Írásaimban az én nem csak én, hanem Te is én.

Mert, nem minden vagyok én, sokszor csak Te vagy én.

 

 

 

 

 

Nem vagyok én népszerű

De nem is ez a vágyam

Inkább legyek tényszerű

Egyszerű önmagában.

 

Tévedek, és ez nem van

Vagyok bonyodalomban.

Ilyet nem ír épeszű

Másnak lenni nem szörnyű.

 

2010. május 16.

 

 

Kiállni magamért hogyan kéne?

Megoldhatatlannak látszó problémámat

Jól megoldani hogyan lehetne?

Kell hozzá segítség, bátorság,

És még több méltóság.

 

Angyalok, kérlek, segítsetek

Bátorságot belém öntsetek

Hogy legyen méltóságom

És önmagamhoz méltón

Sikerüljön magamért kiállnom.

 

2010. május 28.

Rakoncátlan angyalom.

 

Másképpen alakul a hetem

Kis unokámat én gondviselem.

Egy hétre enyém a kisebbik kincs

Ennél nekem a világon jobb nincs.

 

Jó a bizalom, hogy odaadják nekem.

Rám bízzák a makrancos tündérem.

Óraim perceim fel fogja forgatni.

Semmi sem fog a szokott mederbe működni.

 

Napjaim most visszafelé járnak,

Életidőmből visszaforgatnak.

Mosolya, derűje, szőke kócos feje,

Egy kicsit csak az enyém lesz végre.

 

Enyém lesz hét napra.

Minden időmet lefoglalja

Gondolatban, lélekben felkészülök rá.

Működne is, ha a lehetetlent nem Ő mozgatná.

 

Egy csalafinta rakoncátlan angyal

Tettei felérnek kisebb katasztrófával

Ki még a felhőket is megmozgatja.

Azt hiszem, velem meggyűlik a baja.

 

Szárnyakat próbáljuk mind a ketten

Ő repülne feljebb, de én nem engedhetem.

 

2010. május 18.

 

 

Sok felhő lakozik az élet-égboltokon.

Nála a fellegek ragaszkodnak,

Hozzá kapaszkodnak.

Nap alig süthetne át a sötét foltokon

Ha hagyná tornyosulni, nem Ő lenne.

Inkább megmutatja szélnek a dolgát

Hogyan kergesse szét a sötétség okát.

 

Révész is mások kalauza

Segít átkelni a másság-partokra.

Beleset érte őt régen, de annak nyoma

Mai lett örökre.

Tanítója annak, ki csak azt képes érezni,

Hogyan is nem lehet boldognak lenni.

Élet iskolájában hozzá képest

Bukott szamarak lehetünk,

Ha csak siránkozva szenvedünk.

Tőle ezt nem hallom.

Simán „átmegy” sok akadályon.

Nem hagyja magát kiszolgáltatni

Inkább az életet fogja be szolgálni.

Hátköznapjai nem másabbak, mint bárkinek

Legfeljebb segítséget kell kérnie

Ott ahol mások könnyen fellépnek.

Megtanult vívni, és

Veszett helyzetekben eredményt kivívni.

Boldog vagyok, hogy a barátom nekem

Példát veszek róla,

Mert Ő bárkinek lehet példamutatója.

Nem anyázik, nem szidja a sorsot

De azzal meg jól gazdálkodik, amit tőle kapott.

Jó gazdája magának, fiának, párjának,

Családnak, barátnak, és

A hozzáforduló sorstársaknak.

 

Szeretlek Móni, fontos vagy nekem.

Akkor is, amikor a névnapod elfelejtem.

2010. május 11.