Hevocka vers blogja

Napnak sugara mindig érje testét

Tenger hűs hulláma dobja ki őkelmét

Forró homokban lelje meg a helyét

A pálmafa árnyéka se érje semmijét

Étele csilivel gazdagon meghintve

Gyomrában a pokol tüzét idézve

Itala a grog, s forró tea legyen

Jégkockát hírből se ismerjen

Pingvinek közé is szkafanderben menjen

Hogy hideget véletlenül se érezzen

A szíve parázslón, az agya forrva

Saját zsírján sülve, éljen ebbe a pokolba

Álmában Lucifer feküdjön mellette

Patájának dobbantásával ébressze.

Fürödjön saját forró levében

Rettegjen vagyona teljes elvesztésében.

Mindez legyen életformája mindazoknak, kik

Másokon szemérmetlenül egyre csak gazdagodnak.

Esztergom, 2013. április 29.

Hol vagytok férfiak,

Akik a nőkben a nőt látjátok

Látjátok az anyát, a barátot, a szeretőt,

És nem a robotot, a kiszolgálót, a szex kísérőt.

Tisztelitek-e annyira a nőket, mint magatok?

Érdek nélkül értékelitek-e, amit tőlük kaptok?

Lelketek mélyén tudjátok-e kik ők,

Az életeteket végig kísérő, odaadással szeretők?

Cserélnétek életet velük?

Tudjátok-e szeretni őket, ahogy nekik is jó?

Életkísérőitek ők, amíg nem jön a koporsó.

Ha nincsenek, sírtok, nyekeregtek,

Időnként nélkülük elvesztek.

A boldogság a nőkkel teljes.

(Megérnek egy elszalasztott foci meccset?)

A férfiuralom, nemes büszkeség akkor sem csorbul,

 Ha az odaadás visszafelé is indul.

- ha pár sort írna ide férfi,

Ki, az odaadást visszafelé is éli,

példát mutatva így másnak,

Reményt adva egy Fény sugárnak. –

2010. június 15.

Jobb volt a középkorba.

(avagy, nagymamámtól azt tanultam.)

Nagymamámtól azt tanultam

Problémának úgy adózzam

Aludjak rá egyet mindig

Másnap is gondoljam végig.

Ne beszéljek fűnek, fának össze-vissza róla.

Fontoljam meg kire bízom, ki tanácsára

Hallgassak én, várjak

Hagyjak még időt is a sorsnak.

Politika okos népe

Éretlen felelőssége

Hozza országát bajba

Gazdaságát jobban összezavarja

Nem fontol meg ő ugyan semmit

Médiának zsolozsmázik, nem ért meg ő senkit

Szorgalmasan dolgozik is, veri még a csalánt

Semmi nem zavarja, legfeljebb vállat ránt.

Nagymamája, anyukája mire tanította?

Empátia hiányát bele hogyan sulykolta?

Mit olvasott kis diákként, hogyha még azt se tudja

Hogyan lépjen bele egy más mokaszinba.

Természetes neki minden

Párna legyen a bársonyszéken

Veszítsen nyugodtan a polgár

Őket nem zavarja bármekkora felár.

Most, ha fejükben a nagymamám esze járna

Minden szót megrágnának, a köpködés várna.

Így, aztán most mi várhatunk

Sorra mikor is juthatunk.

Jobb volt a középkorba

Eszükből akkor csak tizedre futotta.

Most kilenc van náluk

Mégse stimmel az elszámolásuk.

Mert, ha háznak Asszonya nincs

Nem lesz elég ott bármennyi kincs.

Hagy hivatkozzak a nagymamámra

A butaságnak is van magasiskolája.

2010. június 7.

Zuhanjunk fölfelé a létbe,

Ne lefelé a mélybe.

Gyorsítsunk, szálljunk,

Ne egyhelyben járjunk.

Törjünk csak felfelé,

A Napra, a fény felé.

Ne agyjuk lejjebb,

Tápászkodjunk feljebb.

Keressünk: Értelmet,

Írásban szépséget,

Gondolatban igazságot,

Emberben jóságot.

Érezzük a harmóniát,

Hanyagoljuk a matériát.

Akarjunk ember módra élni.

Az anyagit szellemiesíteni.

Összefonódik a sorsunk,

Hívlak, gyere velem – fölfelé zuhanjunk.

Hagyd el a káoszt,

És a sok koszt.

Járjunk a föld felett Emberként,

Mindent emeljünk fölfelé egyenként.

Próbáljuk meg, újra,

Újra, újra, és újra.

2010. június 7.

(Ihlette: Müller Péter

és Spei a, 

http://www.youtube.com/watch?v=uQITWbAaDx0

Nem tudom, ki vezeti a tollam

Ha Müller Pétert olvasok

Mindig bekattan.

Életre kel száguld

Jön ki belőle ilyen-olyan

Érzés, történés, ma és a rég múlt

Jut az is eszembe, mire nem is gondolok.

Régi érzelmem és mostani hatásfok

Érzéshullámaim így becsapnak másokat.

Akik értem szeretettel aggódnak,

Velem gondolnak.

Más, hogy az Ő lelkük is rázós.

Ha érzéshibát látnak bennem, akkor

Az övék tán aggasztóbb.

Figyelek is rájuk, mert

Nekem szánt tükrük

Róluk sokat elárul.

Próbálom fogni a kezüket

Mert, összefogással mindig

Csak előbbre léphetünk, legalább egyet.

2010. május 15.

Mottóm: Írásaimban az én nem csak én, hanem Te is én.

Mert, nem minden vagyok én, sokszor csak Te vagy én.