Hevocka vers blogja
KözéletJobb volt a középkorba./Nagymamámtól tanultam./)
Jobb volt a középkorba.
(avagy, nagymamámtól azt tanultam.)
Nagymamámtól azt tanultam
Problémának úgy adózzam
Aludjak rá egyet mindig
Másnap is gondoljam végig.
Ne beszéljek fűnek, fának össze-vissza róla.
Fontoljam meg kire bízom, ki tanácsára
Hallgassak én, várjak
Hagyjak még időt is a sorsnak.
Politika okos népe
Éretlen felelőssége
Hozza országát bajba
Gazdaságát jobban összezavarja
Nem fontol meg ő ugyan semmit
Médiának zsolozsmázik, nem ért meg ő senkit
Szorgalmasan dolgozik is, veri még a csalánt
Semmi nem zavarja, legfeljebb vállat ránt.
Nagymamája, anyukája mire tanította?
Empátia hiányát bele hogyan sulykolta?
Mit olvasott kis diákként, hogyha még azt se tudja
Hogyan lépjen bele egy más mokaszinba.
Természetes neki minden
Párna legyen a bársonyszéken
Veszítsen nyugodtan a polgár
Őket nem zavarja bármekkora felár.
Most, ha fejükben a nagymamám esze járna
Minden szót megrágnának, a köpködés várna.
Így, aztán most mi várhatunk
Sorra mikor is juthatunk.
Jobb volt a középkorba
Eszükből akkor csak tizedre futotta.
Most kilenc van náluk
Mégse stimmel az elszámolásuk.
Mert, ha háznak Asszonya nincs
Nem lesz elég ott bármennyi kincs.
Hagy hivatkozzak a nagymamámra
A butaságnak is van magasiskolája.
2010. június 7.
Lehet más az életünk.
Évek óta fontolgatom,
Hogy a voksom kikre adom.
Eleinte egyértelmű
Ki lett nálam elsőrendű.
Később mikor kérdezgetik
Gondolkodom kettőből melyik rosszabbik.
Évek múlnak, ismét kérdik
Két színűből hát legyen a jobbik.
Sikerült is népem terve
Megváltozott a Patkó színe.
Lehet más az életünk
Itt a változás nekünk.
Kossuth, Táncsics, Széchenyi
Szelleme most némelyiket kíséri
Alázatos munkájukat segítik
Maradványt meg éjszakánként kísértik.
Univerzum segíts nekünk
Országunkban, Teremtőnkkel mind Egyek legyünk.
2010. április 12.