Helena1 blogja
Helena: Baktató magány... Fórum vers
A NAP VÖRÖS ARANYBAN...Tóth Árpád
Első sora: A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
Befejező sora: A szirom beteg, kénsárga láng...
A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
távoli völgy ölén kis harang megkondul.
Fürge csermely itatja tarka mezejét,
tengernyi virág nyílik, szemük csupa kék.
Kápolna harangoz és hívó szavára,
indul az öreg, ki maradt rég magára.
Veszett az ifjúság, majd lángoló lelke,
egyedül kószálgat... jön véle szemben.
Megtörve baktat, harang sürgetően hívja,
lelkét marja fájdalom, párja rég a sírban.
A régmúlt mindent felemésztett, s ez a magány,
megtörve ballag, majd mormolja, hogy Atyám...
A szirom beteg, kénsárga láng.../Miatyánk/
Helena: Te meg én...Fórum vers
Mozdulatlan, őrizlek, nyújtózik, borítja, kezeimben, sóhajba,
bekopogok, marok, asztalomon, felsír, rajzol. Te meg én…
---------------------------------------- ----------------------------
Mint kincset, kezeimben őrizlek,
fogva tartalak, nem engedlek el.
Lopakodó halk suttogásaim
ajkadon, édes csókokat tördel.
Maradj Kedves! Légy most mozdulatlan…
Bénítsuk meg az osonó időt.
Takarónk is álmosan nyújtózik…
szolgáljon minket, buja szeretőt.
Szemeid még éj-fátyla borítja.
Sóhajba fúló halkuló szavak…
Lelked zárt kapuján bekopogok,
résnyire nyitod, s adod már magad.
Üres pohár felsír asztalomon,
ajkad buja íveit rajzolja...
Együtt ittunk mámorunk kelyhéből,
s beléd marok, gyengén, vigyázva.
Olvadó gyertya lobbanva-fogyó…
Piruló hajnalunk párába bújt.
Rigó dalol párjának fák hegyén,
köszöntik egymást, mint Mi…
Te meg én…
Fórum vers: Légy a mindenem...
Kezdő sor: „Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,
Befejező: én veled leszek, te leszel a mindenem.”
Szerző: Johann Wolfgang von Goethe
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet c. verse két sorának
felhasználásával.
Légy a mindenem….
Helena
koldus vagyok, s nem adhatok egyebet
mi valóm, s kertem illatos virágát,
barna szemeim fátyolos varázsát.
Tüzem, mi bensőmben örökkön izzik,
rejteném, s érted égni így, nem illik.
Olykor kitörni vágy bentről a szenvedély,
fogadd szívemet, s mit kérek, oly csekély.
Ne adj többet, mit én is adhatok...
édes perceket ígérő holnapot.
Minden órán imádkozom, így legyen...
"én veled leszek, te leszel a mindenem."
Fórum vers... Hajnali szeretők
Mertem, áldjon, leereszkedik, homlokodon, fények, rejtelmes,
szánj, remegve, szenvedő, fény.
---------------------------------------- ---------------------------------------- ----------
Hajnali szeretők…
Helena
Elnézem, hogy párás hajnalunk
okos homlokodon mint feszül,
s a fények játszi bújócskáját,
ahogy szemed ráncain megül.
Napunkkal mertem szembenézni,
ahogy felkúszik a tetők felett,
s áldjon minket ezerszer e fény,
ha karunk már fáradtan ernyedt.
Szánj minket, csitulj el madárdal,
szenvedő szeretőktől rabolsz…
Függönyünk is remegve libben,
te mégis szüntelenül dalolsz.
Lecsúszó takarónkat várom
míg leereszkedik… Rejtelmes
ragyogásoddal ölelj minket,
csak egy percet kérünk, kegyelmezz!
Helena: Ha...
Ha csillag lehetnék,
világítanám az éjszakát,
lesnék ablakodon szüntelen,
beragyognám a szobád.
Ha szellő volnék,
simogatnám homlokod,
langyos fuvallatommal
éltetném a holnapod.
Ha eső cseppje lehetnék,
szomjazó ajkad itatnám,
hűteném a kínzó vágyad,
s ha elmúlna, siratnám.
Ha napfény volnék,
beragyognám a kék eget,
bodor felhőkkel díszíteném
a zord felleget.
Ha rózsa lehetnék,
tüském soha nem szúrna,
tenyeredben örökké élne,
csak néked virulna.