Helena1 blogja

A NAP VÖRÖS ARANYBAN...Tóth Árpád

Első sora:         A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
Befejező sora:  A szirom beteg, kénsárga láng...

 A nap vörös aranyban, gőggel alkonyul,
 távoli völgy ölén kis harang megkondul.
 Fürge csermely itatja tarka mezejét,
 tengernyi virág nyílik, szemük csupa kék.

 Kápolna harangoz és hívó szavára,
 indul az öreg,  ki maradt rég magára.
 Veszett az ifjúság, majd lángoló lelke,
 egyedül kószálgat... jön véle szemben.

 Megtörve baktat, harang sürgetően hívja,
 lelkét marja fájdalom, párja rég a sírban.
 A régmúlt mindent felemésztett, s ez a magány,
 megtörve ballag, majd mormolja, hogy Atyám...
 A szirom beteg, kénsárga láng.../Miatyánk/