Helena1 blogja

Egyszer
Helena

Egyszer... nagyon régen,
tán sosem feledem,
elvarázsolt nyár volt,
egyre csak temetem.
 
A fény a szemedben
 titkokat is rejtett,
rezdülő szívemben
vágy képeket festett.
 
Ölelt a boldogság...
röppentem csak véle,
tekingettem messze,
soha nem az égre.
 
Zord lett a kéksége,
zengett még az ég is,
villámlás lesújtott,
szép volt azért, mégis

sötét; ringott; szolga-voltunk; hazudtak; viharverten; cikáznak; süstörgős;
keselyűk; kujon; mihaszna
( Ady Endre versei nyomán válogatva )
---------------------------------------- ---------------------------------------- ---

Kujon szeretőm…
Helena

Sötét felleg tornyosult és hová tűnt a kék ég...
reggel lágyan ringott még, a nyári égi szép kép.
Minden sötét... lám hazudtak a mihaszna álmok...
lelkem nyilai cikáznak, viharverten várok.

Kujon szerető lesben áll, vágyai lecsapnak...
könyörtelen keselyűk, új prédára kutatnak.
Gyenge a madárka... oly galambszívűen kedves,
szolga-voltunk....fel nem adjuk, sorsunk így lesz vesztes.

Haragom dúl, s gyűlölet, kínoktól gyötrő álom...
süstörgős tüzemben égjél el, ez mire vágyom.
Benned hinni oly mihaszna, illanj el örökre...
Jobb így, menned kell! Élj boldogtalan, gyönyörödre..

Ady Endre : Becéző, simogató kezed

Kezdő sor: Simogass csak, olyan jó a kezed,
Befejező sor: De itt van és olyan jó a kezed.
---------------------------------------- ----------
Érintésed...
Helena

Simogass csak, olyan jó a kezed...
mondom halkan... Te kedvemre teszed.
Lágy érintésed, mikor vágyón hozzám ér,
karodba bújok, mert szívem, mást is remél.

Érintés nélkül, a csók is meddő virág,
mely hervadni kész, érintésedért kiált.
Gyengéd öleléssel hevítsen a vágyad,
száz csókod égessen, perzselje a számat.

Simogass kedvesem, suttogom neked.
Érezem, selyem érintésed a csókban...
de itt van, és olyan jó a kezed.

Kezdő sor: „Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,
Befejező:    én veled leszek, te leszel a mindenem.”

Szerző: Johann Wolfgang von Goethe
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet c. verse két sorának
felhasználásával.

Légy a mindenem….

Helena

Mertem, áldjon, leereszkedik, homlokodon, fények, rejtelmes,
szánj, remegve, szenvedő, fény.
---------------------------------------- ---------------------------------------- ----------

    Hajnali szeretők…
Helena

Elnézem, hogy párás hajnalunk
okos homlokodon mint feszül,
s a fények játszi bújócskáját,
ahogy szemed ráncain megül.

Napunkkal mertem szembenézni,
ahogy felkúszik a tetők felett,
s áldjon minket ezerszer e fény,
ha karunk már fáradtan ernyedt.

Szánj minket, csitulj el madárdal,
szenvedő szeretőktől rabolsz…
Függönyünk is remegve libben,
te mégis  szüntelenül dalolsz.

Lecsúszó takarónkat várom
míg leereszkedik… Rejtelmes
ragyogásoddal ölelj minket,
csak egy percet kérünk, kegyelmezz!