Helena1 blogja
Fórum vers...Hej Belzebubra estküszöm!
A feladvány tíz szó, Nagy László :Balassi Bálint lázbeszéde című verséből lett kiemelve.
/örvenditek, csipeszes, csácsog, csontvázdiák, csipkegallérban, Belzebubra, költő-vitéz, kátránnyá, aranyaim, vetkezem/
Hej Belzebubra esküszöm!
Helena
Hej... Belzebubra esküszöm!
Ti költő-vitéz urak, ha mégis vétkezem,
tán megregélitek majd csipeszes elmém
cirkományos vad fondorlatait.
Mit nékem a csipkegallérban bókoló íródeák látszata...
Aranyim... míves szavaim csokrétája,
melyre hevülve csácsog a fehérnép.
Már vetkezem, s időm oly sürgető.
Bőröm kátránnyá aszódott rútságát néktek feltárom,
hiszen kibújtam álcámból, mint hernyó a bábból.
Örvenditek pőreségem, s kínjaim?
Szegény csontvázdiák voltam- maradok.
Nézzétek ihol, szavaim mégis szomjúhozzák.
Fórum vers: Bíborban ébredő
Bíborban, esendő, légvárból, tündérek, habkönnyű, visszhangzik,
mesében, pillangó, szivárvány,ködfátyol
Bíborban ébredő…
Helena
Holnap, ha bíborban ébred majd a hajnal
és szivárványragyogás küzd a viharral,
tündérek palotája habkönnyű fátyol...
tekints az égre, mert tavasz tündér táncol.
Vihar közeleg, és visszhangzik haragja.
Tündérek szemének ragyogó csillagja
tűnik, tavasz hajnal ködfátyol ablakán.
Pillangó tépázott, - csak volt selyemruhám.
Esendő a táncuk, törnek apró szárnyak...
egyre épülgetnek hófehér légvárak.
Messze otthonuk, nyilait küldi az úr...
Öklét rázza, a kis pillangó, sárba hull.
Helena: Szakad...
Itt ülök...elmerülök...
Az eső csak úgy zuhog,
és most magamba fordulok.
Hiába nézek, de nem látok...
egyre csak várok és várok.
Elmém tompa, ma nem éles...ez oly vészes,
ne gyötörj kedves, ma ne is kérdez.
Feszülten figyelem a csengőt...
kérdésemre választ is ad, tán kettőt.
Szakad és akkor is mennem kell...
esernyőmet hamar kapni fel;
mégis... ürgeként elázva és anyázva.
Mihaszna... ó az a mihaszna!
Csak várni valamit... egy levelet,
a póstás mifelénk csak egyszer csenget.
Ez a nap is lassan,
de lehet, hogy lecsengett?
Induli, menni, soha meg nem állni,
az uszoda előtt kiszállni...
Elmerülni, lazulni, hevülni...
Brrrrrrrr de jó!
Helena: A hajnal koszorúja
A hajnal koszorúja
Helena
Gyöngyös koszorút fűz a hajnal,
lengeti selyem lobogóját...
szivárvány csillan könnyeiben,
rezzenve-lengő pókhálóján.
Pergő percek, kúszik a parázs...
sóhajjal ébrednek a lombok.
Már tündöklő az ég, aranyló
varázs, s előtted, térdre omlok.
Szépséged hajnal, mint ígéret...
reményt írsz naponta egemre.
Tisztaságodban fürdetted szép
napom, intettél kegyelemre.
Természet jegyese vagy, mirtusz
koszorúd naponta ajánlod...
Cserébe én, annyit adhatok,
szépséged örökkön vigyázom.
Ha ártó kéz szennyezi ruhád,
pirkadat színe is megfakul...
majd bűnbánattal esdekelek
helyettük, könnyem is érted hull.
Egy rexaciós versem hangos változata:
A belső béke csendjére, olykor szükségünk van.
Ne riadj meg! Merdd felvállalni a magadba fordulást egy kevéske időre.
Ki is vagy? Figyelj csak önmagadra magányod csendjében.
Benső hangjaid szólani kezdenek. Megismered eddig csak sejtett titkaidat.
Látod majd önmagad belül. Nem kell, hogy megriadj!!. Hisz azt a sok jót látod, éppen a jót, amit akartál, amit tetteidbe burkoltál és gyakran senki sem vette észre.
Ha más nem, Te szeretni fogod, s egy kicsit önmagad.
http://www.youtube.com/watch?v=mUZgQzy6k78
Ég veled...akár relaxálhatsz is
http://www.youtube.com/watch?v=JDxjMJuX4Uw
Ég veled…
Helena
Virradati zubogás aranykönnye pereg,
amott az ágak hegyén, még billeg a Hold...
Páradunnáját a szél felrázza... méla
kedvűen a fűz, az ébredő tóra hajol.
Pézsma szeme nád torzsa mögött csillanó,
merengve megpihen a rebbenő kacsán...
Ébresztőt kopog egy fakopács az ágon,
a hajnal terít már, a természet asztalán.
Selyem szárnyú szitakötő libbenve táncol,
ámulatba ejt... álcába bújt tündér leány.
Szivárvány szárnya, reggeli harmatban fürdő,
kéken hullámzó, azsúros porcelán.
Villás farkú, forgó kört rajzol a tóra,
szellők bodrot kócolnak a hűs víz felett,
kék tündér szépségét meglátva csodálja...
csivit-csivit dalolja, majd huss.... Ég veled!