Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Koldusod vagyok..
G.Gabi 2019. szeptember 9. 06:42
Koldusod vagyok, miként
borongón becézlek,
szavadat szomjazom ezer
érzéketlen éjben,
szerelmes-léha
minden izzadt álom
magányos magamat mindig
karodba kívánom...
Fáj. Minden nap gyötör
a gondolat,
üres falak kongják majd,
sikítják hangomat.
Talán, ha utat tör végre
a néma sikoly,
talán, ha hitemre
hited válaszol...
Újra egymásban égve,
örök szenvedőn,
gyönyörbe térdel önként
a megtalált idő...
G.Gabi2019. szeptember 16. 07:02
@miriam: Köszönöm! :)
G.Gabi2019. szeptember 16. 07:01
@Mikijozsa: Köszönöm! :)
miriam2019. szeptember 14. 19:37
"magányos magamat mindig
karodba kívánom..."
Gyönyörű ez a vers!
Mikijozsa2019. szeptember 14. 19:26
Szép és nagy vers nagyon tetszett
G.Gabi2019. szeptember 14. 17:02
@skary: :)
G.Gabi2019. szeptember 14. 17:02
@szurkevirag: Köszönöm!
skary2019. szeptember 9. 13:51
:)
szurkevirag2019. szeptember 9. 07:32
Szép