G.Gabi blogja
GyászAmikor búcsúzom...
Amikor búcsúzom, értem ne sírjatok!
Csak csendünkben síromnál álljatok.
Most csak én könnyezek mindazokért,
akiket szerettem, akiket itt hagyok...
S könnyeim cseppjében mosolygó arcomon
emlékek peregnek - Ti maradtok.
Együtt a csodákban... a szívemben...
éveink - szépeink - száguldó vonaton.
Jajj, hát ne gyászoljatok! Messze nem megyek.
Örök vánkosom vélem szívetek,
bennetek él tovább balga valóm,
és selyem szemfedőm drága emléketek.
És Nektek suttogok a tavaszi széllel,
mikor orgona illatú éjjel
tücsök muzsika édes dallama
szerelmet szórva pezseg ifjúi vérrel...
Hol ujjak rezegnek a kopott zongorán
egy búcsúzó nyári nap alkonyán,
bíborral festett felhőkben leszek
újuló életek harmatos hajnalán...
És együtt bódulok a tarka levéllel,
őszbe kacagok makrancos széllel
önfeledt táncunk színes színpadán...
Igen. Én ott leszek - örök szenvedéllyel...
Hol kristályok kristályok vállára ülnek,
- apró hírnökei a zord télnek -,
suttognak még hófehér álmokat...
Hófehér álmomban még Veletek leszek...
Amikor búcsúzom, értem ne sírjatok!
Csak csendünkben síromnál álljatok.
Most csak én könnyezek mindazokért,
akiket szerettem, akiket itt hagyok...