G.Gabi blogja
SzerelemKoldusod vagyok..
Koldusod vagyok, miként
borongón becézlek,
szavadat szomjazom ezer
érzéketlen éjben,
szerelmes-léha
minden izzadt álom
magányos magamat mindig
karodba kívánom...
Fáj. Minden nap gyötör
a gondolat,
üres falak kongják majd,
sikítják hangomat.
Talán, ha utat tör végre
a néma sikoly,
talán, ha hitemre
hited válaszol...
Újra egymásban égve,
örök szenvedőn,
gyönyörbe térdel önként
a megtalált idő...
Februári nap - így, vagy úgy
Ablakban ért a februári nap,
üvegen át szomjaztam melegét,
éreztem, mint perzselő csókodét
valamikor régen Valentin-nap...
Most a kapunkban toporog, s a kéz
félve érinti létünk kilincsét,
félve szorítja szerelmünk kincsét,
kallódó álma vissza-vissza néz...
Üresen ásít az üdvözlő lap,
tinta sem színezi, reszket a kéz,
párálló pillája túl mélyre néz -
cseppben csillan a februári nap.
.................................
Ablakban ért a februári nap,
üvegen át kortyoltam melegét,
éreztem, mint perzselő csókodét
szerelmes szívemben, Valentin-nap...
Ragyogó szemekkel szemembe néz,
féltőn becézi szerelmünk kincsét,
féltőn érinti létünk kilincsét
kapukat nyitogat, simít a kéz...
Szívekkel színezett üdvözlő lap,
szeretőn egymásba fonódott kéz,
párálló pillával arcomba néz,
cseppben csillan a februári nap.
Hóangyalok
Pehely lepelben ébredő reggel
csendedet csenem mosolyba zárva,
suttogó léptek, gyermeki hévvel
szemem emelem szívemet tárva.
Hópihék futnak fürgén arcomon,
forró bőrömön olvadó gleccser
csordogál, s közé vegyülve titkon
rejtőzik néhány búbánat ékszer.
Talány fakasztja, szeretet űzi,
szitáló hóval messzire szalad,
szívem bugyrait szíved betűzi,
könnypatak dermed, szerelem marad.
Kacagó kedvünk dacol a faggyal,
testünk hónyomban páros hóangyal.
Tengerkék tengerkép
Bőrömön érzem hűs leheletét,
már hallom a csobbanást,
lehunyt pillám rebben,
ahogy a nap sugara
csillan hullámok hadán.
Ezerkék szoknya szegélye
fehér fodrok tánca,
sókristályok érdes érintésén
napszítta tested ízlelem,
sirályok sikoltása rezeg
a horizontig nyújtózó
végtelenbe vesző tengeren.
Hajad selymét tépi
a fesztelen alkonyi szél,
kócolja kacagva,
míg arcunkra bíbort rajzol
a nyáresti szenvedély.
Szerelem szólít!
Vagy csak könnyed románc?
Édes-sós ajkunkra írva
a válasz ott lebeg álmodón
a tenger mélyére zárva...
Szivárvány szerelem
Csak hagyd, hogy fájjon!
Zúzzon szilánkra ez az őrült szerelem,
olvadjon ajkamra csókod,
nézz reám kedvesen!
Kacagj ki kedvesem!
Nem tudhatod, hogy a végén ki nevet.
Délibáb leszek és felszárítom
pocsolyává ázott könnyedet...